Lemezismertető: Omen – Halálfogytiglan

A Hammer Records gondozásában tavaly júliusban megjelent Halálfogytiglan a magyar power metal meghatározó formációjának tizenegyedik stúdióalbuma.

barni

2020. május 04., 00:142020. május 04., 00:14

A Nagyfi László gitáros vezette, idén megalakulásának harmincadik évét ünneplő zenekar történetét számos tagcsere tarkította, elég, ha csak az előző, 2015-ben kiadott Huszonöt év című lemezt rögzítő csapatból távozott Vörös Gábor basszusgitárost, és Koroknai Árpád énekest említjük. Ám a zenekar lendületét a tagcserék ezúttal sem törték meg, ahogy ezt Mezőfi József basszusgitáros és Molnár Péter „Stula” énekes lemezen nyújtott teljesítménye is bizonyítja. Utóbbi hangja jóval karcosabb, mint anno a Mobilmániában, „ott a smirgli” a torkában, ahogy ehhez a zenéhez illik.

És milyen zenéhez! Nagyfi László, és az időközben ugyancsak távozott, egyebek mellett a februárban aranylemez minősítést kiérdemelt albumot is producelő Nagy Máté gitárosok igazi power metal remekeket facsartak ki hangszereikből. Bivalynyak-vastagságú riffek, óriási dallamok, feszes ritmusok, Nagyfi Zoltán gyomrozó gétlábgépei, erőteljes énekhang és briliáns gitárszólók jellemzik a lemezt. A földbe döngölő riffel nyitó Most kezdődik kitűnően indítja az albumot, dallamos refrénjével és Máté óriási gitárszólójával hamar kedvencemmé vált. A jellegzetes Nagyfi-riffeléssel operáló Szellempont és a Jelmezbálban meztelen súlya után a sodró kezdés után középtempóban dohogó, zseniális Nagy Máté-szólóval megkoronázott Knock&Roll, majd a tappinges bevezető után bivaly riffel operáló Egy jobb pokollal érünk el a félidőig.

A Senki lenni újabb óriási Nagy-szólója mellett a Horváth Attila jegyezte szövegek kvintesszenciáját is tartalmazza: „Én nem tudok, nem akarok csöndben senki lenni”... A komor hangvételű Amikor még szerelmes voltam, majd a nyugis kezdés után sodró riffeléssel és fogós refrénnel felvértezett Az lesz, ami volt után a baljós riff ellenére pozitív üzenettel bíró Élni jó következik. A tízből tíz pontot érdemlő albumot a lírai kezdés után igencsak bekeményítő címadó dal zárja.