Lámpaláz nélkül

Az az igazság, hogy az ember csak csodálni tudja ezeket a gyerekszereplőket! Olyan természetességgel lépnek közönség elé, mintha hosszú időn át csak azt tanulták és gyakorolták volna. Igaz, mire a Puskás Tivadar dísztermébe kerültek, már túl voltak pár megmérettetésen, hiszen az iskolai szakasz után következett a körzeti, s ott már komoly versenytársakra találtak.

Péter Sándor

2017. november 09., 00:082017. november 09., 00:08

Nemrég került sor a sepsiszentgyörgyi találkozóra. Előtte azt számolgattuk, vajon ez a minden tanév elején meghirdetett és megszervezett esemény tulajdonképpen hány tanulót is mozgathat meg, s bizony az ezres szám körüli volt a végeredmény. Itt, a Puskás Tivadar Szakközépiskola dísztermében vagy százharmincan lehettek, de lehet, még többen, s mindannyian a rendezvény fontosságának megfelelően felöltözve. Nem kellett már azért bosszankodnunk, hogy egyik-másik iskolából nem a helyzethez illő ruházatban küldték el diákjaikat, most akár népiruha-bemutatónak is beillő felhozatallal rukkoltak elő.

Ám gazdag volt a felhozatal a „feltálalt étkek” tekintetében is, s ha van ínycsiklandó étel, akkor itt bizony volt szívet-lelket gyönyörködtető mese és ballada. Sikerült megértetnünk, hogy aki jelen van, az mind nyertes, még akkor is, ha nem ő kapja az oklevelet. Valakiknek viszont elsőknek is kellett lenniük, mert nemsokára itt az országos döntő, s ott csak azok vehetnek részt, akiknek a megyein legjobban jön ki a lépés. S volt is fejfájás, fejtörés a bírálók körében, mert a teljesítmények alapján akár kétszeresét is kiemelhették volna az első helyekre kerülőknek.

Feltétlenül el kell mondanom, hogy ezt a vetélkedőt évekkel ezelőtt a felszámolt Kós Károly Szakközépiskolában indítottuk el, s szerencsére jó helyet találtunk neki a Puskásban. A régi helyszín, a valamikori Kós Károly díszterme még egyelőre üresen, elárvultan várja, hogy hasznát vegyék…