Kislánykori álma vált valóra

– Kérlek, mesélj magadról, gyerekkorodról! Mi miatt döntöttél úgy, hogy szépségversenyeken indulsz?

– Egy kis faluban nőttem fel a Gyimesekben, pontosabban Hidegségen. Itt végeztem az általános iskolát, ahol kitűnő tanuló voltam. Mindig szerettem versenyekre járni, sokszor kértem a tanító nénim, hogy engem küldjön minden vetélkedőre. Ezeken többnyire sikerült a legjobb három helyezett közé kerülni, tehát már kislányként kialakult bennem ez a fajta versenyszellem, de úgy érzem, nagy szerepe volt nagynénémnek is abban, hogy ilyen lettem. Városon élt, mindig felnőttként kezelt, és a szünidőben sok időt töltöttünk együtt. Még ma is emlékszem, amikor azt mondta: „Nagy jövő áll előtted, ne hagyd abba a tanulmányaidat, és legfőképp ne add fel az álmaidat!”

– Hogyan kerül egy gyimesi lány a rivaldafénybe?

– Kislányként nagyon sok mesét néztem, láttam, ahogyan a hercegnők, királylányok jó színben vannak feltüntetve. Már akkor elhatároztam, hogy én is királylány akarok lenni, olyan, aki segíti, meghallgatja és támogatja az embereket.

– Milyen szépségversenyeken vettél részt eddig, mely díjaidra vagy a legbüszkébb?

– Több erdélyi versenyen indultam, és mindig nagyon jó eredményekkel tértem haza. Amikor Erdély szépségkirálynőjének választottak, akkor lett nagyobb bátorságom, és magyarországi versenyeken is indultam. Ilyen például a Nemzet Szépe és a Magyarok Világszépe. Ezt követően részt vettem Kulcsár Edina modellsulijában, ahol rengeteget fejlődtem. Aztán jelentkeztem egy válogatásra (castingra), ahol Románia szépségnagykövetét keresték. A barátnőim biztatására döntöttem így, de gondoltam, erdélyi lányként nem sok esélyem lesz. Magam is meglepődtem, amikor engem küldtek ki a Fülöp-szigetekre, hogy Romániát képviseljem. Nagyon jó élményekkel töltődtem fel a szépségverseny alatt, de mindig is magyarként szerettem volna indulni, és picit zavart a tudat, hogy magyar az anyanyelvem, nem beszélek jól románul, mégis én képviselem Romániát.

– Értek emiatt támadások?

– Igen, mert egyes embereknek nem lehet megfelelni. Mindig is gondot jelentett, ha egy erdélyi magyar lány romániai versenyen indult, mert az hátránynak számított, és ha magyarországi versenyen vettem részt, akkor lerománoztak. Ekkor eldöntöttem, hogy többé Románia képviselőjeként nem fogok porondra lépni, és azóta több felkérést is visszamondtam. Aztán 2018 februárjában arra kaptam lehetőséget, hogy Magyarországot képviseljem egy libanoni világversenyen, ahol a legjobb hét közé kerültem, és elnyertem a Világ Legjobb Teste, a Miss Best Body és a Miss Photogenic (Miss Fotogén – szerk.) címet. Majd ezt követően végre egy olyan versenyre készülhettem, ami nagyon közel állt hozzám a jótékonykodás miatt, ez volt a Global Charity Queen Tajvanon, ahol Miss Charity kategóriában első lettem. Emellett a Queen Beauty Universen is rész vettem Miamiban. És nem utolsó sorban voltam a Miss Earth versenyen is, ami a világon a harmadik legnagyobbnak számít. Az összes címemre nagyon büszke vagyok.

– Hol lesz a következő verseny, amelyen megmérettetsz?

– Mivel szépségnagykövet vagyok, előre nem tudom, mikor, hová kell utaznom. Jelenleg is egy versenyen kellene lennem, de a tanulmányaim miatt kihagytam. Harmadéves hallgató vagyok, és szeretném sikeresen elvégezni az egyetemet.

– Van valami egyéb hobbid, foglalkozásod?

– A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen, annak csíkszeredai karán, kommunikáció és közkapcsolatok szakon tanulok. Büszke vagyok, hogy van egy modellfelkészítőm, ahol lányokat készítek fel versenyekre, fotózásokra, vagy csak segítek nekik abban, hogy magabiztosabbak legyenek. Emellett heti szinten sportolok és ruhapróbákra járok Karácsony Andi divattervezőhöz, aki a legtöbb ruhámat készíti a versenyekre.

– Melyiket találtad a legrangosabb, egyben legnehezebb versenynek az eddigiek közül?

– A legnagyobb és a legnehezebb szépségversenyem a Fülöp-szigeteken rendezett Miss Earth volt. Folyamatosan utaztunk különböző helyszínekre, hol szemetet szedtünk, hol virágokat vagy fákat ültettünk, gyerekekkel és idősekkel foglalkoztunk, továbbá előadásokat tartottunk a környezetvédelemről és annak fontosságáról. Nagyon kemény volt, a rengeteg program mellett mindössze napi 3–4 órát aludtunk. Ennek ellenére imádtam a helyiek mentalitását és a pozitivitást.

– Hogyan tovább?

– Rengeteg tervem van, de azokról egyelőre nem szeretnék beszélni. Majd a megfelelő időben mindent elmondok, egyelőre maradjon meglepetés!

Tamás Réka