Kik a dormánfalvi polgármester ősei?

A Tatros-völgy régen a Székelyföld keleti meghosszabbításának számított, ahol a Szeretig nyomultak előre. Nicolae Iorga, a nagy román történész is megállapította, hogy ebben a völgyben a középkorban régi magyar telepek voltak, amit a mai elnevezéseik is tanúsítanak: mint Ágas, Aszó, Palánka stb. Magyar típusok még láthatók itt, de az idegen nyelv már rég kiveszett, akár a múlt katolikus hite.

Az itteni román lakosság a magyar eredet számtalan nyomát őrzi: arctípus, népviselet, nyelvjárás stb. Weigand Gusztáv német nyelvészprofesszor, aki a 19. század végén és a századfordulón nyelvészeti tanulmányúton járt Romániában, megállapította, hogy a Tatros-völgyi románok nagyobb részben valóban magyar-székely eredetűek, mert a „cs” hangot tisztán kiejtik, míg a más vidékek románjai jésített „s”-nek ejtik azt. Hasonlóképpen a nem székely eredetű moldvai magyarok is. Csak a Székelyföldön találhatni meg ezt a kiejtést.

A dormánfalvi magyar lakosságnak 1675-ből már magyar nyelvemléke is van, amelynek tartalmából az is kiderült, hogy nem új telepesek voltak, ugyanis a kászoniakkal régi pörük volt. Lükő Gábor azt atanulságot vonta le, hogy román lakossága semmi esetre sem lehet régebbi, mint a székely-magyar lakói. Szóvá tette, hogy Bandinus nem említette meg, aki így nem juthatott el minden magyar településre. A Székelyföld azonban később is kibocsátotta rajait, így a magyar nyelv és a katolikus vallás is megtalálható ezeken a tájakon, még ha kissebségbe kerültek is elrománosodott honfitársaikkal szemben.

A Tatros völgye itt tágas medencévé tágul, ezt nevezzük Dărmănești- (Dormánfalvi-) medencének. Központi névadó településének is van magyar városrésze: Magyardormán, katolikus templommal… Hosszan felnyúlik az Úz völgyébe, annak a bal partján. Itt ágazik ki a Tatrosvölgyi útból egy másik átjáró útja, amely az Úz völgyén keresztül vezet át a székelyföldi Kászoni- medencébe. Dormánfalva több szektorból áll, amelyek régen külön települések voltak… Katolikusok mindenütt vannak, de legtöbben Magyardormán (Brătulești ) szektorban.

Nevét Ștefan cel Mare (Nagy István) fejedelem egyik kapitányának a neve után kapta, akit Dărmánnak neveztek. Ez a feltételezés nem valószínű, ugyanis a települést már korábban is említették. Először 1434-ben jelenik meg a neve okiratban, amikor Iliaș vajda Vladislav lengyel király segítségével próbálta megdönteni Stefan vajda uralmát. Miután legyőzték, a Dărmănești remetekolostornál, menekült a határon túlra.

Az 1792. évi osztrák katonai térkép leírása szerint már nagy település volt. 132 ház alkotta, 121 családfőt jegyeztek fel, akik 11 ló és 348 szarvasmarha fogatot tudtak kiállítani. Lakói határvédő szolgálataik révén szabadparasztok (răzeș) voltak. Később arra kötelezték őket, hogy mint „lăturaș”-ok dolgozzanak a sóbányáknál, akik a gödröket ássák, míg oldalról elérik a sóréteget, majd az apró sót távolítják el az aknából. 40-es csapatokban dolgoztak négyhetenként. Ezért felmentették őket az adó és a robot alól. 1806. augusztus 24-én Costache Ghica kancellárnak tetemes harácsot fizettek, kérve, hogy mentesítse őket a sóbányában végzett munka alól, de ezzel elvesztették szabadparaszti jogaikat.

Dormánfalva az állandó kelet felé irányuló székely vándorlás útjába esett, de ennek a népmozgásnak a fő célpontja a Szeret tere, a Mezőség volt. A földesurak mindent megtettek, hogy minél több, a megbízhatóságáról és szorgalmáról közismert székely munkást itt letelepedésre késztessenek. Így Ghica Comănești földbirtokos 1850-ben kérvényezte Antonio di Stefano püspöktől, hogy létesítsenek egy plébánia-központot Comăneștire, hogy biztosítani tudják az állandó egyházi ellátást, és a katolikusokat ide vonzzák. A kérést elutasították, de néhány év múlva, 1853-ban megalakították a dormánfalvi plébániát.

A Misszió sematizmusa 1850-ben „Dormonesti” néven említette, mint amelynek Keresztelő Szent Jánosnak szentelt temploma volt, 280 hívővel, akik nyilván már előbb is ott éltek, lévén 1813-ban épült templomuk. Ezt a templomot 1880-1881-ben renoválták és kibővítették. 1918. szeptember 29-én leégett, majd újat építettek. Ez 1921-1928 közt épült fel, és Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelték fel. Mellette harangtorony áll. Az 1930-as években papilak is épült. 1990 után a hívek új templomot kezdtek építeni német és skóciai jóakarók segítségével. Legújabb temploma 2003-ban épült fel. Első ortodox templomát 1797-ben Costache Ghică bojár építette. Másikat 1808-ban emelték a lakók Catrina N. Ghică segítségével.

Dormánfalva már a 19. században gyors fejlődésnek indult. Sok sócsempész és kereskedő telepedett ide. Többen voltak köztük magyarok is. A bákói püspökség kezdetben Pusztinának rendelte alá, míg megalapították a dormánfalvi plébániát. Ez volt a jászvásári katolikus vikariátus 25. plébániája, amelynek 27 falut és házcsoportot rendeltek alá, 470 családot és 1900 hívőt. A fiókegyházak száma váltakozott. Több levált, mások elnéptelenedtek.

A magyar utazók közül Jerney János mint N. Ghică birtokát mutatta be 250 magyar katolikus lakossal. Megállapította, hogy már régen is laktak itt magyarok, akik elrománosodtak. Román lakói közül a Barna, Batka, Beszelte, Bogos stb. nevűek magyar eredetűek. Magyar telepe a déli részen van. Itt található az a hegy, amely tele van régi cseréptöredékkel. Átellenben, az Úz vizén túl, északra a magas parton egy óriási nagyságú kúnhalom, az Ulisco (Üléskő) emelkedik. A cserépedényes hegy neve Kereboecz (Kérős?). Feltételezi, hogy nem a régiek tórozási helyének nevéből származik-e magának a településnek a neve is. Ez a TOR-Man-ból könnyen kialakulhatott. Dormánfalva és Dofteana közt van a Macskás-patak völgye.

Kovács Ferenc a jászvásári katolikus vikariátus 1857. évi jelentését közölte, és 396 katolikus lakosát említette meg. Bákó megye földrajzi szótára szerint a 19. század végén 3970 lakosból 3747 volt román, 215 magyar, 2 bolgár és 4 német… Az 1875. évi sematizmus szerint 31 fiókegyházával együtt 2301 katolikus lakosa volt. A plébánia használt nyelve a magyar és a román a volt. Az 1902. évi sematizmus szerint 340 lakosa volt. Weigand Gusztáv német nyelvészkutató 2700 román és 200 székely lakosát említette meg.

Az 1930. évi népszámlálás idején 7091 lakosból 745 katolikus volt, 681-en magyar nemzetiségűnek, 665-en magyar anyanyelvűnek vallották magukat. 1992-ben 13.883 lakosából 1623 volt katolikus, akik közül Tánczos Vilmos egyetemi tanár és kutató 550-ben állapította meg a magyarul tudók és beszélők számát. A 2002. évi népszámláláskor 14.194 lakosából csak 11-et jegyeztek be magyar nemzetiségűnek. 2005-ben 507 családot, illetve 1798 katolikus lakost tartottak nyilván.

Domokos Péter 1928-ban bejárta a Tatros völgyét. A 3200 lelkes dormánfalvi plebániának akkor 60 százaléka volt magyar nyelvű, 40 százaléka pedig román nyelvű, annak ellenére, hogy magyar nevűek, magyar származásúak voltak. Plébánosa Svirici Emilius lengyel származású, magyarul nem tudó pap volt. Dormánfalva környékén nagy barnaszén- és kőolajmezők vannak… A város nyugati felső negyede, a Sălătruc 1900 után népesedett be…

Közlünk még néhány helynevet Dormánfalva határából: Lapos, Nagy-Fark, Kis-Fark, Nemere, Magyaros, Aluniș, Basava, Plopu, Hâjna, Pânea. Dormánfalván született Ioan Ferenț (Ferenc János), az egyik legjelentősebb csángó kutató, aki a csángók középkori történetét is bemutató A kunok és a püspökségük című művével vált nevezetessé.