Kétségeink tükre

Sajátos és egyben érdekes színfoltját képezte a nemrég véget ért 29. Szent György Napok kulturális hetének Danyi Zoltán vajdasági költő, író
A rózsákról című könyvének bemutatója a Tein tea- és kávéházban. A városunkban első alkalommal megforduló és azt vonzónak találó szerzővel Murányi Sándor Olivér, székelyudvarhelyi származású budapesti író társalgott.

D anyi Zoltán 1972-ben született Zentán, és jelenleg is ott él. A Déry Tibor-, Füst Milán- és Mészöly Miklós-díjas alkotó, Hamvas Béla-kutató az Újvidéki Tudományegyetem Bölcsészkarán szerzett diplomát 2005-ben. A Szegedi Tudományegyetemen 2008-ban doktorált filozófiából és irodalomból. Három verseskötet után egy megrázó, a délszláv háború közösségi utóéletébe kalauzoló regényt tett le az olvasók asztalára (2015) A dögeltakarító címmel. 2011-ben rózsatermesztésbe fogott, így nem véletlen, hogy második regénye egy rózsakertész mindennapjaiba, gondolat- és érzelemvilágába nyújt betekintést – tudhattuk meg a vendégeket házi­gazdaként köszöntő Szonda Szabolcs könyvtárigazgatótól.

A Murányi által jó érzékkel és kellő tapintatossággal, mégis céltudatosan irányított beszélgetés során kissé megnyílt a nagyon halkszavú, valamint csendesként jellemzett szerző, és fellebbentette a fátylat az általa gyakorolt prózaírás néhány műhelytitkáról. Ahhoz, hogy a prózakötetei megszülessenek, rá kellett találjon a saját hangjára, nyelvezetére, ami végül húsz év keresgélés után sikerült, és ezt kegyelemként éli meg. Ehhez szükség volt az általa is át- és megélt háború szörnyűségeivel való szépítés nélküli szembenézésre. Ugyanakkor a történtek tudatán átszűrt rögzítéséhez használt ritmikus nyelv meglelésére is.

Az egyes szám első személyben, vallomásszerűen elmesélt második regényének főhőse a Vajdaságban élő fuvarozó. Egy egyszerű ember, akinek azonban van némi érzéke és köze a művészethez, hiszen vezetés közben a Bartók rádión komolyzenét hallgat. A rózsatermesztésből élő apja azt szeretné, hogy fia a nyomdokaiba lépjen, de amint kiderül, ezzel nem csak a hagyományt és megélhetést akarja a gyermekére testálni, hanem a saját életét is. A fiú viszont az apjához és rózsákhoz való kötöttségtől, illetve a háborútól egyaránt szabadulni akar, ezért másképp dönt, viszont később maga is megkérdőjelezi ennek helyes voltát. „Lehet, hogy másképpen kellett volna döntenem, lehet, hogy másvalamit kellett volna csinálnom, talán rá kellett volna hagynom, utólag legalábbis úgy látom, hogy mindig van választásunk, mindig vagy majdnem mindig dönthetünk másként is, mint ahogy éppen döntünk, feltéve, hogy nem szólnak bele a szabályok.”

Örök érvényű emberi kérdések ezek, amelyek minden fontos elhatározásunk után felvetődnek bennünk, és a választ csak mi adhatjuk meg rájuk. Ezért tekinthető Danyi Zoltán legújabb, a Magvető Kiadónál 2021-ben megjelent, gördülékeny mondatokkal szőtt regénye mindannyiunk kétségei tükrének. És talán ebben rejlik a könyv sikerének a titka is.