Két hatalom szorításában

Dr. Hermann Róbert szerint az 1848–49-es szabadságharc páratlan eseménye a világtörténelemnek. Ugyanis sem előtte, sem utána nem fordult elő, hogy egy nagyhatalom egy másiknak a fegyveres segítségéért kelljen folyamodnia egy úgymond belső felkelés elfojtásához.

1848–49 hadtörténete máig megdobogtatja a magyar szíveket, nyilván nem véletlenül, hiszen fennállása ideje alatt a honvédsereg összesen 11 nagy csatát vívott, melyből ötnek a sorsa eldöntetlen maradt, ötöt megnyert, és csak egyet veszített el. Sajnos, éppen az utolsó ütközet volt az, amely tulajdonképpen meg is pecsételte a szabadságharc kimenetelét, következtében ugyanis a feldunai hadsereg fegyverletételre kényszerült. A közhiedelemmel ellentétben azonban erre nem Világosnál, hanem két községgel odébb, Szőlősnél került sor.

A honvédség páratlan bravúrja a hősiességén túl katonai képzettségének és felszereltségének köszönhető. Mohács után ugyanis ez volt az első alkalom, hogy Magyarország európai színvonalú hadsereggel rendelkezett. Ezt korábban sajnos sem a végvári vitézekről, sem az erdélyi fejedelmi csapatokról nem lehetett elmondani, mert e tekintetben messze elmaradtak a korabeli nyugati nagyhatalmak fegyveres erőitől. Az osztrák birodalom kénytelen volt egy másik hatalom fegyveres segítségéhez folyamodni, mert saját hadserege még az ellenünk fellázított nemzetiségek segítségével sem tudott rajtunk felülkerekedni, sőt vesztésre állt. A császár és orosz cár egyesített haderejére volt szükség ahhoz, hogy véget vessenek a magyar szabadságharcnak.

A honvédség felállításához vezető események ismertetése után dr. Hermann Róbert felelevenítette a szabadságharc fontosabb ütközeteit és csatáit is, rávilágítva jó néhány kimagasló magyar katonai teljesítményre. Ezek egyikét az 1848. szeptember 29-én megesett pákozd-sukorói csata jelentette, melynek során alig 18 ezer fegyveressel sikerült a Magyarországra 45 ezer főt számláló hadseregével rátörő Jellasics horvát bánt megállítani és visszafordítani. Ez a diadal végül a horvátok október 7-én Ozoránál bekövetkezett megsemmisítő vereségéhez és fegyverletételéhez vezetett.

1849-ben, miután fővezérré nevezik ki, Görgei Magyarországon elindítja a tavaszi hadjáratot, melynek több nyertes csatája közül is kiemelkedik Buda május 21-én bekövetkezett visszafoglalása. Ugyanezen a napon azonban Varsóban I. Ferenc József osztrák császár és I. Miklós orosz cár aláírja azt a katonai szerződést, melynek nyomán júniusban 200 ezres cári haderő lépi át a magyar határt, amely előtt a két irányból szorongatott magyar főhaderő augusztus 13-án Szőlősnél kénytelen letenni a fegyvert.

A Károli Gáspár Tudományegyetem tanárának Sukorótól Világosig: az 1848–49-es szabadságharc hadtörténete című előadása a magyar történelem megismertetését és népszerűsítését felvállaló Kós Károly Akadémia keretében, a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében hangzott el.