Keletről Nyugatnak

A kommunizmus bukása óta a tömeges elvándorlás a térség, vagyis Kelet-Európa minden országára jellemző: az Európai Statisztikai Hivatal adatai szerint Lettország 1/3-át, Litvánia 1/4-ét, Bulgária pedig a lakossága 1/5-ét veszítette el. Románia is az élen jár: innen a lakosság 1/6-a tűnt el. Nyugat-Európába. De nem járt jobban Lengyelország és Magyarország sem, a megnyíló közös európai munkapiac onnan is gyorsan elszippantotta a szakképzett dolgozói réteget.

A távozók helyére keletebbről, pl. Ukrajnából érkeznek tömegesen. Magyar vonatkozása is van a jelenségnek: a kárpátaljai magyarok is tömegesen hagyják el szülőföldjüket, új életet kezdve a határ túloldalán, Magyarországon. Vagyis a dolog úgy fest, hogy a kommunizmust követő impériumváltás óta a tömegek megindultak Keletről Nyugatnak, és a folyamat azóta is tart.

Székelyföldön ennek a jelenségnek évszázados hagyományai vannak. A többnyire rurális, kisvárosokkal tarkított térség már az Osztrák–Magyar Monarchiában is népességkibocsátó területnek számított. A székely nagycsaládok népességfeleslegéből táplálkoztak, oltották munkaerőszomjukat a Birodalom, de a Román Királyság fejlődő, modernizálódó városai is. A jobb élet reményében innen indultak a székelyek inasnak vagy dajkának, házvezetőnőnek.

Ezt a folyamatot a kommunisták tervgazdasága leállította. Kelet-Közép-Európa migrációs hullámait betörték, becsatornázták. A lezárt országhatárok gátrendszerként, a lakónegyedek pedig amolyan duzzasztótavakként funkcionáltak. A nagy ipar- és gazdaságfejlesztési projektek néhány évtizedig szülőföldjükön tartották az embereket, következésképp Románia lakossága is felduzzadt.

Ez a rendszer azonban fenntarthatatlan volt, a történelem kimosta alapjait. A zsarnokság kovásza nélkül a Patyomkin-gazdaság hónapok alatt összeomlott, Kelet-Európa pedig legyengülten került ki. Bár a migráció újra beindult, a történelem nem ismétli önmagát. Erős regionális központ nélkül a népességvándorlás immár nem a szűkebb térségen belül áramlik, Budapest, Bukarest és Prága felé, hanem a tőkeerős Nyugat-Európában gravitál. Munkaerő nélkül Európa keleti országainak a felzárkózás még nehezebbnek tűnik, mint azt húsz éve gondolták.