Ignácz Rózsa nyomában jártak

Hétvégén, szombaton és vasárnap a névadó nyomdokait követve rendezett kirándulást a kovásznai Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület a fürdővárostól egészen Torockóig.

A kiránduláson tizenöt fiatal és öt felnőtt kísérő (Fekete Katalin és Dancs Éva tanítónők, valamint az egyesület alapítói: Gödriné Molnár Márta, Sarkadi Tünde és Gocz Márta) vett részt. A kétnapos kiruccanás célja a néhai fürdővárosi írónő népszerűsítése mellett az volt, hogy a résztvevők ismerjék meg azon településeket, amelyekhez Ignácz Rózsa életének egy-egy mozzanata kötődik, és amikről sokat olvashatunk műveiben. A szervezők igyekeztek olyan személyeket vinni a kirándulásra, akik részt vettek a tavaly ősszel általuk szervezett alkotói- és prózamondó versenyen, illetve több alkalommal szerepeltek rendezvényeiken. Emellett a nehezebb sorsúakra is gondoltak, akiknek ritkán adatik meg egy tanulmányi út lehetősége.

Brassóban és Fogarason

Első állomásuk Brassó volt, ahol mindenekelőtt a Salamon-kőhöz mentek, az írónő ugyanis itt írta meg álnéven cikkét nagybátyja, Makkai Sándor püspök védelmében. Itt Gödriné Molnár Márta beszélt az írónő életéről. A kirándulók megtudhatták, Ignácz Rózsa édesapja, Ignácz László lelkészként került Brassóba, ahol szeretetházat alapított, ahol az egy évet Brassóban tanuló lánya is lakott. Mivel tiltott volt az olvasás, a mosdóban lapozgatta a könyveket, amiért komoly büntetést kapott. Többek közt ezért döntött a szökés mellett, mégpedig Fogarasra. A rövid életrajzi betekintés után Áprily Lajos szülőházát, majd az Áprily Lajos nevét viselő iskolát látogatták meg, kinek költeményeit Ignácz Rózsa szeretettel olvasta.

A következő helyszín Fogaras volt, ahová annak idején az egész család elkísérte az apát, akit a püspök oda helyezett szolgálni, és ahol Ignácz Rózsa a Mikszáth Kálmán által építtetett iskolában folyattatta tanulmányait. Édesapja felekezeti egyházi iskolát hozott létre a parókián, amit végül bezártak, annyira elnéptelenedett. Fogaras fontos mérföldkő volt a későbbi írónő életében, hiszen itt bontakozott ki gyermekszínészi tehetsége. A kirándulók megnézték a református templomot, ahol Ignácz László szolgált, majd koszorút helyeztek el Bethlen Kata síremlékénél, illetve Ignácz László sírjánál.

Ahol a Nap kétszer kel

Továbbutazva, Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumba látogattak el, ahol Thurzay Melánia, az iskola aligazgatónője és magyartanára mutatta be a tanintézményt. A nagyenyedi kollégium eltér az áltagos iskoláktól: különlegessége abban rejlik, hogy a diákoknak nincs saját termük, osztályról-osztályra vándorolnak. Az osztálytermek egyediségét az adja, hogy híres személyiségek neveit viselik, így a diákok az órákat a Bolyai Farkas-, Kőrösi Csoma Sándor-, vagy épp a Vajna Antal-teremben tartják. Az iskola azért is volt fontos állomás, mert itt ismerte meg Ignácz László az írónő édesanyját, Makkai Kornéliát. Régebb a kollégium saját pékséggel és tanári szállóval is rendelkezett. Itt volt többek között Kőrösi Csoma Sándor is diák, aki cipókat készített, amit ingyen osztottak szét az embereknek, így mindenkinek biztosítva volt a napi betevő falat. Azóta romos állapotban vannak ezek az épületek, de visszakerültek a kollégium tulajdonába, így azon lesznek, hogy felújítsák a romák lakta épületeket, mondta az aligazgató. A kovásznaiak itt is koszorúkat helyeztek el Bethlen Gábor és Kőrösi Csoma Sándor emlékére, illetve a kuruc–labanc harcokban a nagyenyedi kollégiumot védelmező diákok tiszteletére.

Felkerekedve a végállomás felé, a Székelykő lábánál fekvő mesebeli Torockó felé tartottak, ahol a Nap kétszer kel fel reggel. Ignácz Rózsa itt írta meg a Torockói gyász című regényét 1958-ban, két évvel az 1956-os forradalom után, mely a hajdani bányászváros gyászát hirdeti. A fiatalok a helyi unitárius templomban hallhattak egy rövid összefoglalót a településről.

– Torockó már az 1550-es években híres volt arról, hogy itt épült az első iskola az országban, melyet a város saját pénzből fedezett. Az is kiderült, hogy aki torockói és magyar, az mind unitárius vallású. Ez a vallás magyar eredetű, erdélyi viszonyok közt jött létre – mondta Csécs Márton Lőrinc torockói unitárius lelkész. Az egykori bányászvárosban meglátogatták a múzeumot, és megkoszorúzták az Ignácz Rózsa-emléktáblát. Hazafelé a tordai sóbányába látogattak el, illetve Kőhalomba, ahol megnézték a helyi várat is.

Emlékét ápolják

Az úton szerzett tapasztalatokról Gyenge Tímeát, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum 11-es drámaszakos tanulóját, kérdeztük. Tímea részt vett a tavalyi irodalmi versenyen és első helyezést ért el a prózamondó kategóriában.

– Jó volt meglátogatni azokat a helyeket, ahol Ignácz Rózsa munkálkodott, mivel nagyon fontosnak találom, hogy mi, diákok ne csak olvassunk ezekről a településekről. Úgy vélem, a kirándulók korosztálytól függetlenül jól érezték magukat a kétnapos kiruccanáson. A legközelebbi versenyre is jelentkezem, mivel úgy vélem, fontos, hogy a szervezők eképpen emlékeznek Ignácz Rózsára – mondta Gyenge Tímea.

Gödriné Molnár Márta, az egyesület elnöke lapunknak elmondta, az utazás költségét a néhai írónő fia, dr. Makkai Ádám professzor, író, költő adományozta. Hozzátette, az egyesület két éve alakult abból a célból, hogy népszerűsítsék Ignácz Rózsa emlékét, többek között az idén második alkalommal meghirdetett irodalom alkotói- és prózamondó versennyel. A megmérettetés iskolásoknak és felnőtteknek egyaránt szó. Az alkotói verseny hívószava a játék, a prózamondóé pedig az igazság. A versenyre az egyesület Kovászna Város Tanácsától és a megyei tanácstól kapott támogatást. Az idei első helyezettek 400, a másodikak 300, a harmadikak 200 lejt kapnak, meg egy-egy Ignácz Rózsa-könyvet. A benevezési határidő szeptember 25-e, jelentkezni az elkaszab@gmail.com, és godrimolnarmarta@gmail.com email címeken lehet.