Három új előadással készülnek

– Mikor van a legközelebbi előadás, és mit láthat a közönség idén először?

– Egész februárban a Frenák Pál Társulat, az M Studio és a Budapesti Trafó közös produkcióját, a W-ALL című darabot játsszuk. Ugyanakkor ismét felújítottuk a Romeo & Julia című előadást, amit hosszabb szünet után négy éve, az első Flow Fesztiválra újítottunk fel. Azóta követtük a közönség érdeklődését, és alkalomadtán műsorra tűzzük ezt a darabot, amit egyébként már 11 éve ad elő a társulat. Ennyi idő alatt rendszerint kifut egy előadás, de a Rómeó és Júlia az egyik legsikeresebb produkciónk, a közönség még mindig igényli.

– Nem először szerepel a csapat Iránban, jelenleg Teheránban, a Fadjr Nemzetközi Színházfesztiválon lépnek fel két alkalommal, de tavaly is részt vettetek az Alef Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Milyen volt a tavalyi iráni szereplés?

– Akkor is A lift című produkciót vittük el, és bizonyos jeleneteket cenzúrázni kellett, mivel vannak benne olyan részek, amelyekre tudtuk, hogy érzékenyen reagálnak majd. A részleteket helyettesítettük, a közönség pedig fogékonyan, nyitottan nézte végig a darabot, és előadás után megosztották velünk a véleményüket is, ami nagyon széles skálán mozgott.

– Milyen tervei vannak a mozgásszínháznak idénre, mivel készülnek?

– Ebben az évben három bemutatónk lesz. Az első előadás próbafolyamata már elkezdődött, ezt Sebastian Marina, az Andrei Mureșanu Színház művésze rendezi, a bemutató-előadás pedig március 14-én lesz 19 órától a Háromszék Táncstúdióban. A címe Nem fogadott hívás(ok), az alapötletét a Paolo Genovese rendezte, Perfetti sconosciuti című olasz film adta. Idén több fesztiválra szeretnénk eljutni, sokat utazunk majd, a Lift című darabunkkal indulunk turnéra. Májusban kezdjük el az őszi bemutató-előadás folyamatát, amit Góbi Rita budapesti táncos-koreográfus rendez, és aminek szeptember 25-re tervezzük a bemutatóját. A tervek szerint október elején fogunk neki a harmadik próbafolyamatnak, azt az előadást egy brit táncos rendezi majd.

– Idén is lesz Flow Fesztivál?

– Igen, november közepére tervezzük a harmadik kiadását, a válogatás megtörtént, és egyeztetések folynak a társulatokkal, akiket meghívnánk. Idén nemzetközibbre tervezzük még több neves, külföldi előadóval.

– Térségünkben a mozgásszínház még mindig új műfajnak számít. Ennek ellenére éreznek-e a közönségen valamiféle elmozdulást, nagyobb befogadó-készséget?

– Nem mondom, hogy könnyebb közönséget szervezni az előadásainkra, de ez a dolog évről évre fejlődik, egyre többen járnak vissza, ami pozitívum. A nézőkben kezdett kialakulni egy olyasfajta nyitottság és érzékenység, ami a kezdetekben nem volt jellemző. Ha a néző egy előadás után nem ijed meg attól, amit csinálunk, és megnéz még két-három előadást, biztosan eltalálja előbb-utóbb a történet. A visszajelzések is pozitívak mind itthon, mind a turnék keretében, úgyhogy jó irányba haladunk.

– Van Sepsiszentgyörgynek egy művészetek iránt fogékony rétege, de a kérdés az, hogy van-e módszer arra, hogy a többieket is kimozdítsák és bevigyék a színházba?

– Ez nagyon nehéz, nekünk folyamatos kérdés és gond, mert még a Tamási Áron Színház is nehéz helyzetben van, holott a prózai színház sokkal könnyebben befogadható műfaj. Nálunk inkább a diákok felé kell elmozdulni, ők elég nyitottak, nem ragadtak le a televízió elé, és van bennük egy olyan kíváncsiság, ami később kiveszhet a felnőttkorral. Ugyanakkor egy közvetlen kommunikáció az emberek felé sokat segíthet, illetve az, hogy betekinthessenek a kulisszák mögé is. Ez nyílt próbákkal oldható meg, hogy a közönség is lássa, az előadásban megjelenített figura a színész és a civil között mozog.

– Vannak-e olyan terveik, hogy vidéken is bemutassanak egy-egy előadást? Lenne erre igény?

– A közönség szerintem nyitott lenne rá. Az évad elején volt egy olyan tapasztalatunk Râmnicu Vâlceán, ahol még sosem volt mozgásszínházi előadás, hogy elképesztően nyitottan fogadta a közönség a T_or című darabunkat. Egy vidéki kultúrotthonban nagyon nehéz lenne játszani, mert technikai szempontból nagyon igényesek az előadások. A meghívott koreográfusok, rendezők esetében olykor megpróbálunk hatni rájuk, hogy úgymond könnyen „szállítható” előadást készítsenek, de vannak, akik olyan erős, stabil koncepcióval érkeznek, hogy nem lehet változtatni. A legtöbb rendező azonban hajlamos arra, hogy a társulat igényeit is figyelembe vegye.