Hármas tagolódás

B. Kovács András

2017. június 26., 00:262017. június 26., 00:26

Máig vitatott kérdés a koraközépkori székely társadalom rétegekre tagoltsága. Miként már írtuk, Péterfi Bence szerint a valamikori, bizonyára vérségi alapon szerveződő székelységről szűkösek az adatok, biztos támpontokat a kutatás nem talált ez idáig. Léteznek viszont írásos dokumentumok is arról, hogy a 15–16. században már nemekre és ágakra oszlott a székelyek vezető rétege, bár ennek teljes szerkezetére eddig csak Marosszéken van bizonyíték.

Itt a széken belül négy nembe voltak a székelyek sorolva, egy nem négy ágra oszlott, azaz egy nemen belül 24 ág létezett. Valószínűsíthető, hogy másutt is ez a rendszer állt fenn, aminek egyik fő jellemzője, hogy a főbb tisztségeket úgy töltötték be, mint arra az ókori görögöktől kezdve sok más népnél látunk példát: mégpedig előre meghatározott sorrend szerint minden nem és minden ág sorra került. E rendszer nyilvánvalóan összefonódott a katonai kötelezettségekkel, aminek e népközösségnek eleget kellett tennie a magyar királyság szolgálatában.

A két fő tisztség a hadnagyság volt és székbíróság, azaz a hadi és az igazságszolgáltatási intézmények, melyek élén állókat lófők segítették munkájukban, ők bíráskodtak és irányították katonailag az egyes falvakat. E rendszer a 15. és 16. század fordulóján kezdett veszíteni jelentőségéből. A késő középkorban egy új, harmadik szerkezet épült rá az előző kettőre, ekkor már egyértelműen ún. főnépekre, lófőkre és köznépre (gyalogoknak is nevezték őket) oszlott a székely társadalom, és a tisztségviselés az első kettőre hárult.

Győrffy György úgy értelmezi az oklevelekben megjelenő genus megnevezést, hogy ez már a 14. század közepén az említett három rend meglétére vallana. Mindez vagyoni, befolyásbeli különbözőségekhez vezetett. A székely jog fennmaradt, a királlyal szemben hűtlen székely elkobzott vagyonának a székelységen belül kellett maradnia, az nem szállt a kincstárra, mint az ország más részein, de a főnépek és a vármegyék magyar nemessége egyre közelebb került egymáshoz, előbbiek közül egyesek birtokot szereztek a vármegyékben is, összeházasodtak a megyék nemességével – kialakulóban volt a későbbi székelyföldi arisztokrácia rétege.