Fordított csodák Kolozsváron

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

B. Kovács András

2022. június 27., 00:092022. június 27., 00:09

Nyolcvanéves kolozsvári nagynéni gázkályhát cserélt, sehol egy rokon száz kilométeren belül, egymaga tárgyal az üzlettel, megnyugtatják, ki fogják szállítani az árut, mert huszonegyedik századi, sőt, fogyasztói piacgazdasághoz méltó a vevői kiszolgálás náluk. Aggodalmai nem csitulnak, egy életen át különbnél különb szólamokkal etették nemzedékét, hol ilyen, hol olyan gyönyörűségeket ígérve, érthető, hogy nyugtalan társtalanságában a rémhírek felfokozzák félelmeit, a létbiztonságról alkotott véleményét jól tükrözi a három zár, melyet bejárati ajtajára szereltetett, mikor nyugdíjba ment.

Nos, szól a telefon, az üzlet részéről keresi a szállító, ő véletlenül egy magyar szót is használ válaszában, mire megfagy a levegő. Mit merészelt mondani? — kérdi az érces férfihang. Kikéri magának a magyar szót, mert ő nem akárki, hanem vegye tudomású, hogy ortodox és igazhitű stb. Nem sorolom. Elég az hozzá, elhangzik, hogy aki román kenyeret eszik, az beszéljen ennek megfelelően, s kímélje a többségi füleket illetlen beszédétől.

A mama lenyeli a megaláztatást, elvégre mit tehetne, s a pasas azzal zárja a kioktatást: vegye tudomásul, ha a régi gázkályha nem lesz leszerelve és kitéve az ajtó elé, nem hajlandó elszállítani. A nagynéni rémületében végigjárja a tömbházat, akad egy jótét lélek a hatodik emeleten, aki kisegíti. Pedig a leszerelés ára nyilván benne volt az árban.

A rémtörténetnek, a zsaroló szolgáltatók históriájának nincs vége. A kiszállt gázszerelő, miután meggyőződött róla, kiszolgáltatott idős nőről van szó, azzal kezdi, rá sem teszi a kezét semmire, ha nem kap 600 lejt a munkáért. Nyugdíjasról van szó, aki persze a nyugtát hiába kéri…
Szülővárosomat, de nemcsak azt, pénzsóvár nyerészkedők lepték el, akik lelkiismeretlenül megzsarolnak bárkit, aki nem tud ellenállni, s akik ráadásul erdélyi együttélést Funar Gyurkától tanultak, s úgy látszik, garázdálkodhatnak kedvük szerint a nagy szabadságban. Sajátos fogyasztói társadalmunk az embert és az emberséget fogyasztja éppen gőzerővel… Ki és hogyan állítja le?