Feldúlt iskolák

Akár szó szerint is lehet értelmezni e kétszavas kifejezést, hisz ilyenkor, tanév elején hosszú esztendők óta ugyanazt halljuk: nem fejezték be a takarítást, nincsenek rendben a tantermek, nem érkeztek meg a tankönyvek, nincs elég pedagógus, helyszűke miatt kétváltásos oktatásra kell berendezkedni, rendezetlen az illemhely, nincs víz, és mintha hallanánk a tél beköszönte előtt az újabb panaszáradatot. Mégis, e nagy zavar kellős közepén mi, háromszékiek, politikusok és nem politikusok, akiknek szívügye az iskola, szinte felszusszanhatunk.

Persze, hogy itt sem rózsás mindenfelé a helyzet, de azért mégis az egész nyári odafigyelésnek megvan az eredménye. És örvendezhetünk azért is, mert nálunk, de Erdély-szerte ugyanvalóst új és felújított tanintézetek sokaságába léphetnek be a gyerekek. És mégis, hiába nevet az egyik szemünk, ha a másik könnybe lábad, olvasva, hallgatva a híreket arról, hogy bizonyos nemzetmentők valósággal megakadályozzák, hogy magyar gyerekek belépjenek azokba az intézményekbe, amelyeket számukra építettek.

A történelemből könnyű kihámozni, hányszor tettek kezet mások által épített létesítményekre arra nem méltóak, miként fogadtak „örökségbe” az elkergetett valamikori tulajdonosoktól időtálló javakat, és tették tönkre pár évtized alatt. Szemünk előtt hamvadnak el a lángok, amelyeket az előttünk járók fellobbantottak. Marosvásárhelyen kénytelenek voltak elfogadni, hogy az egyházi tulajdont képező gyönyörű építményből a melléképületbe költözzön a magyar iskola, hogy aztán onnan is kitoloncolják. És szomorúan fogadjuk a hírt, hogy Bánffyhunyadon, Nagyváradon nem engedik szabad útjára a mostanra felépült, az egyház által segített vadonatúj intézmények benépesítését. Mert azok nem lehetnek magyar tanintézetek!

Hiába érinti ez az irigy, rosszindulatú döntés a román gyerekek sorsát is, itt, nálunk a nyulat bokrostól lövik. És ahogy mondani szokás: hadd dögöljön meg a szomszéd kecskéje is. Az egyik nemzetféltő hírcsatornán a minap számoltak be arról, hogy valamelyik bihari községben (a nevét elhadarták, talán nem is igaz, annyira abszurd) lehetetlen állapotok uralkodnak: az öt román tannyelvű iskolában nincs víz, de a hatodikban, a magyarban bezzeg folyik! <<