Fejlesztések a községben

Szennyvízvezetésre pályáztak

A Reketes István alpolgármester és Molnár István pénzügyi referens – korábbi polgármester – által vezetett csapat természetesen nem tud mindent saját pénzből megvalósítani, akármennyire spórolnak is. Éppen ezért keresik a pályázási lehetőségeket, egyik ilyen az Anghel Saligny-program által kínált lehetőség, ezen belül pályázták meg Csomortán szennyvíz- és csatornahálózatának a kiépítését. A projekt Kézdialmás hasonló infrastruktúrájának a kibővítése alatt fut, ugyanis a dokumentációba belefoglalták a községközpontban található szennyvíztisztító állomás felújítását is. Ennek a kiírásnak a feltétele a legalább kétezres lakószám, aminek nem tesznek eleget, így a szomszédos Lemhénnyel egy kistérségi társulást hoztak létre, ami az Avas név alatt van bejegyezve. A pályázatuknak nagy értéke van, 11 millió lejbe kerülne a munkálat. Ha jóváhagyják a projektet, nem lehet számítani az azonnali munkakezdésre: első fázisban a tervezés történik meg, majd közbeszerzésre írják a beruházást.

Átalakult az iskolaépület

Az önkormányzat teljesen átalakította a P. Kelemen Didák régi iskolaépületét: ebben egyrészt családi otthon működik, a többi termet pedig közösségi célokra szánják. Fiatalok, idősek egyaránt megtalálják a helyüket itt, ugyanakkor kisebb rendezvények lebonyolítására is alkalmassá vált a felszerelésekkel is ellátott nagyterem. Az Orbán László Közösségi Ház nevet viselő ingatlan kívül is csinosodik: lemeszelik, rendezik előtte a teret. Orbán László plébánosa volt a községnek (lásd keretes írásunk), ő építette az épületet 1949-ben templomnak, azonban a kommunisták jobbnak látták, ha iskolát alakítanak ki benne. Kézdialmás önállósodása után sikerült egy teljesen új, modern épületet felhúzni, jelenleg abban működik a Kézdialmáson született minorita szerzetesről elnevezett oktatási intézmény, így az említett ház üresen állt addig, amíg ily módon hasznosítani nem tudták. Egy másik közösségi célt szolgáló létesítménynél, az Almásrétre tervezett Szent Kinga-tábornál sajnos nincs előrelépés, pénz és intéző hiányában (egyházi projekt – szerk.) állnak a munkálatok.

Jól haladnak a Szent Mihály-hegyi templomnál

Felsőháromszék legjelentősebb barokk épülete a Szent Mihály-hegyi barokk műemlék templom, ahol a sepsiszentgyörgyi Baumeister cég végez teljes körű felújítást. A munkálat a tervezett ütemben halad, a műemlék épület a projektet vezető Lemhény és Kézdialmás közös pályázása révén kapja vissza eredeti pompáját. A templomot új cseréppel fedték be, ezen kívül eltávolították a padlózat alól a földet, a repedéseket megerősítették, nemrég pedig a körfal tetőszerkezetét is rendbe hozták, a korhadt tartófákat újakra cserélték, a régi, ép cserepeket átmosták és visszaépítették. A templom külső falát lecsupaszították, ez a falak újravakolása miatt volt szükséges. A munkálatok során természetesen a különálló harangtorony is megújul, a jelenlegi horganyzott pléhfödémet rézre cserélik.

Orbán László prelátus, ny. esperes-plébános

(1918–2013)

Bélafalván született 1918. január 25-én. 1943. június 6-án Kolozsváron Márton Áron püspök szentelte pappá. Gyergyócsomafalván három, Csíkszeredában egy, Bátoson egy, Kézdialmáson 18 és Gyergyóremetén 37 évet végzett papi szolgálatot. 1949. július 5-én vizsgálati fogságba helyezték, 1950. május 11. – 1951. május 28. között a Duna-csatorna építésére hurcolták, majd 1956-ig kényszerlakhelyre internálták. Kézdialmáson a szentmiséket a katolikus iskola nagytermében tartották 1948-ig. 1948 augusztusában Orbán László személyében a falu plébánost kapott, és önálló plébánia lett. Az új plébános egyszerre szervezte újjá a közösséget és látott hozzá egy kápolna építéséhez. Mivel plébániaépület sem létezett, az irodát a torony alatti kis szobában rendezte be. 1949 tavaszán fogtak hozzá egy új kápolna építéséhez fából, amit rövid idő alatt sikerült befedni. Három végrendelete készült, ezek egyikében, 1987-ben, így írt: „Ha visszagondolok szenvedéssel tele gyermekéveimre, a korai árvaságomban töltött diákéveimre, és a küzdelmes papi életem eltelt 43 esztendeire, annak egymást kergető eseményeire, sikereire és bukásaira, szinte beleszédülök. A számadás felelőssége felébred bennem, s félelem tölti el lelkemet. Aggódom a mulasztások miatt, a fel nem használt, vagy könnyelműségekre, szórakozásokra használt időért. Annyi jónak elmulasztásáért, híveimmel szembeni türelmetlenségeimért, gorombaságomért. Imádkozzatok értem! Uram irgalmazz! ... Hálát adok Isten sokszoros kegyelméért, mely segítségével életemet két kápolna építésének – Kézdialmás, Csutakfalva – lázas munkájával tett izzóvá. Fogadja kedves áldozatul, s engedje a zsoltárossal mondanom: Zelus domus tuae commedit me, s míg éle­temben földi hajlékoknak szépítgetése volt nehéz feladatom, halálomban fogadjanak be az örök hajlékok.”