Erőgyűjtő megemlékezés

A zuhogó eső ellenére Sepsiszentgyörgyön százak, Marosvásárhelyen pedig ezrek gyűltek össze, hogy a székely szabadság napján leróják kegyeletüket a székely vértanúk emléke előtt, és újból hangot adjanak az autonómiakövetelésnek. Mindkét helyszínen egyként dobbant a szív, és szakadt fel a közös fohász: autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!

Háromszék közigazgatási központjában Gazda Zoltán, a Székely Nemzeti Tanács széki elnöke köszöntötte a turulszobornál március 10-én immár negyedik alkalommal fejet hajtókat. Jelen volt a város polgármestere és két alpolgármestere is. Rövid, de tartalmas beszédében Gazda rámutatott, a székely vértanúk példájából kell erőt merítsünk a rajtunk eluralkodott közönyösség és fásultság legyőzéséhez, valamint a megmaradásunkat biztosító autonómiáért folytatott küzdelmünkhöz. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy ez a nap számunkra egyben próbatétel is, mert „ha nem leszünk elég sokan, az ellenséges hatalom látja, hogy velünk bármit megtehet. Ha nem emeljük fel hangunkat elég határozottan, hiába várjuk, hogy a román hatóságok figyelembe vegyenek.”

 Magyar-székely imádságra van szükségünk

 Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Tóth-Birtan Csaba számba vette a bukaresti hatalom részéről minket ért sérelmeket, amiknek véleménye szerint csak az önrendelkezés szabhat gátat. Ennek megvalósítása viszont csak úgy lehetséges, „ha mi is kiállunk közösségi jogainkért, ha minden hatalmi visszaélés ellenére vállaljuk követeléseinket úgy, ahogy azt a Marosvásárhelyen kivégzett mártírok tették.”

Bancea Gábor református lelkész zárta a megyeszékhelyi felszólalók sorát. „Örök magyar tanulság: soha nem lehetett azt cselekedni, amit kellett volna, ezért mindig azt kell tennünk, amit lehet. Ehhez pedig igazi magyar-székely imádságra, böjtre és megújulásra van szükségünk. Legyetek jobbak, tisztességesebbek, szorgalmasabbak, becsületesebbek. Készek az áldozathozatalra, ha kell. Legyetek igazi keresztyének. Egyedül csak ennek van ereje” – fogalmazott a lelkipásztor. Az ünnepség után, melyen a kialakult hagyomány szerint Kézdiszék küldöttei is részt vettek, a megemlékezők Marosvásárhelyre indultak tisztelegni a vértanúk nagysága előtt, valamint jelenlétükkel Székelyföld fővárosában is nyomatékosítani autonómiakövetelésünket. Háromszékről öt autóbusz és több tucat személygépkocsi utasai érezték kötelességüknek, hogy ezt a továbbra is sűrűn szemerkélő eső ellenére megtegyék.

Szigorú fogadtatás

 Marosvásárhely határában a zuhogóra váltó eső mellett a csendőrség és rendőrség állig felfegyverzett állománya fogadott, nagy érdeklődést tanúsítván a csomagtartók tartalma iránt, melynek ellenőrzését videofelvételen is megörökítették. A székely vértanúk emlékét őrző Postarét környékén is nagy volt a csendőri és rendőri készültség, azonban itt már tisztes távolságból figyelték a rendezvényt, mely pontban 16 órakor a Fejérváry-induló, valamint a marosvásárhelyi vártemplom és a csíksomlyói kegytemplom harangjainak felvételről felcsendülő zúgásával vette kezdetét.

A felszólalók sorát Ötvös József vártemplomi református lelkipásztor nyitotta meg, aki az 1854. március 10-én, illetve április 29-én a marosvásárhelyi Postaréten kivégzett Habsburg-ellenes felkelők, Gálffy Mihály, Török János, Horváth Károly, Benedek Dániel és Bertalan László magatartását állította a szülőföldünk megtartása érdekében követendő példaként a ma nemzedékei elé (sorsukban ugyancsak 1954. április 29 -én Sepsiszentgyörgyön Bartalis Ferenc és Váradi József is osztozott -szerk.).

„A székelyektől a szabadságot is lopják”

A megemlékezésről betegség miatt hiányzó Izsák Balázs helyett a Marosszéki Székely Tanács alelnökeként felszólaló Szűcs Péter elmarasztalta a román hatalmat, amely még párbeszédet sem hajlandó folytatni a székely autonómiáról. „Ennek ellenére azonban közös és egységes fellépéssel ez megvalósítható” – adott hangot meggyőződésének. Az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke, Sorbán Attila Örs arra figyelmeztetett, hogy a szabadság a történelem folyamán soha senkinek sem hullott az ölébe, azért mindig tenni kellett és küzdeni. Tőkés László európai parlamenti képviselő ezúttal is kritikus hangnemet ütött meg felszólalásában, Szabolcs Attila, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke így fogalmazott: „Román barátainknak üzenem, az erdélyi magyaroktól, a székelyektől a szabadságot is lopják. Pedig ez a minimum.”

Eljön a mi időnk is

 A rokonszenv megnyilvánulásaként angol nyelvű bekiabálások tarkították Wouter Patho, az Európai Szabad Szövetség (EFA) alelnökének beszédét, aki szerint az autonómia igényének kinyilvánítása nem csak jog, hanem kötelesség is a következő nemzedékekkel szemben. „Eljön a székelység ideje, eljön az autonómia ideje! Számíthatnak ránk!” – fejezte be beszédét a flamand politikus. A tömeg nagy tetszéssel fogadta Aitor Esteban Bravo, a Baszk Nemzeti Párt spanyol parlamentbeli frakciója elnökének a beszédét is, melyben rámutatott, hogy januártól immár a központosított Franciaországban élő baszk közösség is bizonyos fokú autonómiát élvez. „Ha megtörténhetett Franciaországban, miért ne történhetne meg Romániában is?” – tette fel ugyanakkor az egyáltalán nem szónokinak szánt a kérdést.

 Ismét átadtuk a petíciót

 A szervezők felolvasták Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott ez alkalomra írt levelét is. Az Országgyűlés korábbi elnöke elfogadhatatlannak tartja, hogy „büntetőjogi tényállást faragjon bárki egy közösség, egy nép önigazgatásának, önberendezkedésének megfogalmazásáért.” Végezetül Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke felolvasta a Románia kormányának és parlamentjének címzett, valamint az ország elnökének figyelmébe ajánlott petíciót, melyet az összegyűltek hangos autonómiakövetelés közepette fogadtak el.

A koszorúk elhelyezése és himnuszaink eléneklését követően a tömeg Kossuth-nótákat énekelve, valamint az „autonómiát”, „magyar iskolát”, „itthon vagyunk, nem félünk” jelszavakat ritmusosan ismételve, az úttestet lezáró csendőrök sorfala között a kormányhivatal elé vonult. Itt egy többtagú küldöttség csendőrök és civil ruhás személyek kíséretében az épület bejáratához vonult, és átadta a petíciót a kormány helyi hivatala képviselőjének. Ezután ismét nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklése, majd a Haáz Sándor vezette szentegyházi atyafiak jóvoltából percekig tartó nótaest következett. Végül a helyiek hazaindultak, a máshonnan érkezettek pedig felszálltak a központba időközben bedübörgő autóbuszokra. Sajnálattal tesszük, de kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a pénteki, marosvásárhelyi megmozduláson kevesebben vettek részt, mint az elmúlt évek hasonló rendezvényein. Ezt lehet a mostoha időjárási viszonyokkal magyarázni, de nem szabad mentségként felhozni.

Kihúznának minket a partra 

 Mindenki szabad, aki lélekben szabad, de tesznek róla, hogy mindennap tudatosítsák a székellyel azt, hogy „nem vagy és nem lehetsz szabad”, fejtette ki érdeklődésünkre Tőkés László európai parlamenti képviselő, a március 10-i marosvásárhelyi Székely Szabadság Napja megemlékezést követően. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke leszögezte, egy olyan legitim követelést, mint az autonómia, be kell vinni a politikai erőtérbe, márpedig, példának okáért Victor Ponta annak idején miniszterelnökként elmondta, hogy a magyar érdekképviselet, az RMDSZ soha nem hozta fel explicit módon, nem tette fel a tárgyalóasztalra az autonómia kérdését. „Így nem is lehet ügyet csinálni belőle”, emelte ki.

Tőkés László megjegyezte, az még hagyján, hogy nem voltak jelen a március 10-i rendezvényen azok, „akiknek ott kellett volna lenniük”, ők a maguk módján ki is hátrálnak az autonómia ügye mögül. Tőkés szerint nagyon megingott az embereknek a hite az autonómia megvalósítását illetően, és ez főképpen annak a manipulációs gépezetnek tulajdonítható, amely 27 év óta a magyar közösséget le akarja szoktatni a legtermészetesebb és alanyi jogon kijáró jogairól, terveiről, céljai megvalósításáról, azt a képzetet keltve bennünk, hogy úgy sem fog sikerülni.

Ezért aztán, tette hozzá, a székely szabadság napján vagy a székelyek nagy menetelésén megnyilvánuló közakarat beszédes a maga mértékében és formájában. „Valahogyan úgy állunk, mint a horogra akadt és kifárasztásra ítélt hal, és erre a sorsa jutunk, ha bekapjuk a horgot, mert akkor ki fognak fárasztani, és ki fognak húzni a partra”, emelte ki Tőkés.

Kiss Edit