Emlékezetessé tették a magyar pedagógusok nyugdíjba vonulását

Az emlékérem „nem egy könnyen vagy viszonylag könnyen megszerezhető díj”, mondta Burus Siklódi Botond, de ahogy az RMPSZ büszke arra, hogy elismerheti a pedagógusok tevékenységét, úgy a díj új birtokosai is büszkék lehetnek arra, hogy szakmai pályafutásuk során „tettek valamit embertársainkért, nemzetünkért, a jövőnkért és gyermekeink jövőjéért” – fogalmazott az elnök. Kiss Imre, az RMPSZ országos alelnöke alkalomhoz illőnek érezte az „egy gyertya nem veszít a fényéből akkor sem, ha meggyújt egy másikat” gondolatot, majd köszönetet mondott a kitüntetettek kitartásáért, és azért, hogy a nehézségek ellenére sem lettek pályaelhagyók.

Idén az elmúlt éveknél kevesebben voltak azok, akik Pedagógus Szolgálati Emlékéremben részesültek,

Péter Sándor pedagógus, újságíró, könyvkiadó, alapítója a Megyei Tükör című helyi újságnak, a rendszerváltás után a Háromszék napilapnak, de az RMPSZ-nek is, valamint a Perspektíva és a Kós Károly Szakközépiskoláknak. Tudományos kutatási területe a néprajz, a földrajzi nevek vizsgálata, ebből szerzett doktori címet. És bár doktori fokozatával egyetemen is taníthatott volna, hosszú évekig mérhetetlen alázattal dolgozott a két, sokak által másodrangúnak tartott intézményben, mert tudja: minden gyermek a legjobbat érdemli – méltatták.

A kitüntetett a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületének tagja, a magyar kormány által odaítélt Trefort Ágoston-díj eddig egyetlen erdélyi kitüntetettje. Kétségtelen, hogy a most 80 éves, nem mellesleg Pro Urbe-díjas tanár rászolgált a Korodi Hajnalka-díjra, ám annak kézbesítése után Burus Siklódi Botondtól átvehette azt az elismerést is, amit a szervezet áprilisi tisztújító közgyűlésén nem tudott átvenni, és amit a szövetség megalakításáért, fejlesztéséért kapott, Kiss Imre pedig az RMPSZ szolgálatában végzett 31 éves szolgálatért nyújtott át neki egy köszönőlevelet.

Péter Sándor a maga megszokott derűjével állt ki a jelenlevők elé megköszönni az elismerést. Véleménye szerint a sok digitális kütyü nem ér semmit egy hús-vér pedagógus nélkül. Azt is elmondta, hogy egy tanárnak mosolyogva kell órára mennie, és ha belső megérzése szerint jó órát tartott, ugyanúgy is kell kijönnie. Megosztotta a hallgatósággal, hogy úgy érzi, szeretet veszi körül, és ezért nem érzi hiábavalónak a pedagógusként eltöltött éveket, de még rengeteg tennivalója van, és nyugdíjasként nem engedheti meg magának a halogatást.

Az ünnepséget a Plugor Sándor Művészeti Középiskola pedagógusainak, Sebestyén Lázár Enikőnek és Kőmíves Bokor Zsuzsának, illetve a magánének szakos diákoknak éneklése tette még felemelőbbé, produkciójukért a kitüntetettek is hálás köszönetet mondtak.