Együtt a templomban

Három esztendeje, amikor a járvány gyerekcipőben járt, nem is gondoltuk volna, hogy még a templomok kapuja is becsukódik a nagyobb létszám előtt, s ki tudja, meddig kell várni, amíg megint tágra nyitják azokat. Ezért volt felette felemelő, hogy az idén újra meg lehet tartani a tanévvégi ökumenikus összejövetelt is, a sepsiszentgyörgyi végzős diákok hagyománnyá erősödött, közös templomi ünnepségét.

Többször említettem, s most is megteszem, hogy szerintem nagy hibát követtek el azok, akik kivették az iskolai órarendből a kötelező vallásoktatást. Időnként betértem, be kellett térnem olyan tanintézetekbe, ahol ez az óra létezett, és az ilyen tevékenységre járó tanulók viselkedésében, magatartásában fel lehetett ismerni a vallásóra hatását. Ezt láthattuk most is e közös templomozás alkalmával, mit jelent Isten házába belépni, mit jelent alázattal jelen lenni egy olyan eseményen, amely során a lélek a legnemesebb érzelmekkel telítődik.

Mint korábban jeleztük egyik írásunkban, ez a közös istentisztelet az idén huszonötödik alkalommal történt meg, tényleg csoda történt, hogy félszáznál több ifjú lány és fiú közösen, együttesen hallgatta végig az elhangzó féltő, óvó gonddal megszerkesztett beszédeket, intelmeket, tanácsokat. És jó érzés volt tudomásul venni, hogy mind egyházi, mind világi részről nem lankad az odafigyelés e rendezvény iránt. Úgy gondolom, ilyenkor felelős személynek nem lehet fontosabb dolga, mint jelen lenni, félezernyi útnak induló végzős diák elindulását felkarolni.

Papp Attila, Marosi Árpád, Péterfi Ágnes, Ilyés Zsolt, Zelenák József, valamint a többi jelenlévő lelkész imádsággal, útbaigazító kinyilatkoztatással fogalmazta meg, hogy az iskola kapuján kilépő fiatalok nincsenek magukra hagyva a legnehezebb pillanataikban sem. Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ országos elnöke, Kiss Imre főtanfelügyelő, a polgármesteri üzenetét tolmácsoló Nagy Zoltán vagy Szabó Margit alsóháromszéki RMPSZ-elnök éppen erre a kölcsönös egymásra találásból, az iskolában eltöltött évek tanulságaiból fakadó erőt fogalmazták meg, az útválasztás felelősségét, bátorságát hangsúlyozva. Ezt sugallták a diákok nevében felszólaló, zenélő, szavaló tanulók is, Király Bora, Máthé Izabella és Vida Domokos.