Egy fényes győzelem

907. június 17-én Gyermek Lajos, a Keleti Frank Birodalom királya hatalmas hadat indított a Kárpát-medencét Árpád vezetésével visszafoglaló, és ekkorra már teljes egészében uraló magyar törzsszövetség ellen. Célja a magyarok kiűzése és teljes megsemmisítése volt. Az ellenség három hadoszlopban vonult fel ellenünk. A Duna bal partján a fővezéri tisztséget is betöltő Luitpold őrgróf, bajor herceg, a jobb partján Theotmár salzburgi érsek vezetésével, az utánpótlást pedig a folyón Sighard gróf parancsnoksága alatt lefelé hajózó flotta biztosította.

Az első ütközet július 4-én a jobb parton, Pozsony térségében zajlott, melynek során a magyarok egyszer a szárazföldi erőket semmisítették meg, Theotmár érsekkel együtt, majd a hajóhadat is. Másnap a túlsó parton zúzták szét a fő haderőt egy véres csatában, melyben Luitpold főparancsnok is elesett. A történelemben pozsonyi csata néven elhíresült harci cselekményekben csaknem a teljes bajor nemesség az életét vesztette, köztük a már említett két hadvezéren kívül még két püspökkel, három apáttal és tizenkilenc gróffal.

Ennek a fényes győzelemnek máig tartó következményei és hatásai vannak, hiszen II. Konrád német-római császár 1030-ban bekövetkezett támadásáig idegen csapatok többé nem mertek magyar területre lépni. Így nem csak a Kárpát-medencét tarthattuk meg, hanem a magyar nagyfejedelemségnek ideje és lehetősége volt gyarapodni, valamint megerősödni, és így a korabeli Európa katonai nagyhatalmává válhatott.

Mindezek ellenére a kommunizmusban, valamint annak bukása után erről a sikerről és az utána következőkről, például a nándorfehérvári diadalról (1456), a kenyérmezei csatáról (1479) vagy Bécs bevételéről (1485) alig hallani. Azt a néhány vereséget viszont, melyet a történelem során elszenvedtünk, állandó jelleggel emlegetik. Nyilván, nem véletlenül, hiszen egy nemzetet végleg legyőzni és a történelem színpadáról félreállítani csak a lelke megtörésével lehet. Ennek viszont legegyszerűbb módja belesulykolni a tudatába örökös vesztes voltát, mert akkor meg sem próbál a helyzetén változtatni. Ahhoz tehát, hogy felemelt fejjel és büszkén járjunk a nagyvilágban, illetve saját kezünkbe vegyük a sorsunk, múltunkat ismerni kell!