Bűn a bolygató élet?

Tehát elmentél te is, Gyuri bácsi, a Moldova. Még kicsi voltam a könyveidet olvasni, de emlékszem, azokat ujjongva hozták Temesvárról szüleink vagy megbízottaik, féltve őrzött félcsempészárut, mint a Vegetát vagy a jugoszláv „füsköpenyeket”. Aztán lassan-lassan belelapoztam a polcon tornyosuló kötetekbe – árgusszemű riporterként kegyetlen igazságokat tártál elénk bányászokról, rendőrökről, utcalányokról és elítéltekről, szövőmunkás asszonyokról, mozdonyvezetőkről, bányászokról.

Baloldali voltál. Megmagyaráztad, miért. Nem, nem Marx&comp. idézetekkel, hanem pofonegyszerűen: egy Kovács János faragta a széket, amelyen ülsz, egy Kis Géza csinálta a papírt és Juhos András a töltőtolladat, hogy neked ne legyen más dolgod, mint írni, szóval te róluk, nekik és számukra érthetően írsz. És hálás vagy a rendszernek, amely egy halálból alig megmenekedett, kőbányai mélyszegény zsidófiút etetett, iskoláztatott, megbecsült. (Közben megtudtuk, negyvenegy ügynök jelentett rólad, „szerzői esteken tanúsított bolygató magatartásod” miatt. Bolygató volt a fedőneved.)

Kommunista voltál, Kádár csodálója. Nyíltan, egyenesen, következetesen. Fel is róják neked ezt olyanok, akik sügérként cikáztak a szépjövőzéstől a liberalizmusig a szocreál érintésével. Tudtad jól, nem rejtetted véka alá, szocializmus sohasem volt igazából, ezért figyeltek meg téged is az elvtársak, akiknek te nem voltál elv- társuk,  a képmutatás nem lévén kenyered. Maradtál baloldali szinte egyedül, mert a „szocialista” magyar ellenzékből távolról kiszagoltad a oligarcha-bűzt...

Mondjam el? Mivel lassacskán utánad megyek, elmondom. 1987, 88 lehetett, két nyílt levelet küldtem a Szabad Európának, Ceaușescu-nak címezve. Bevezetőben – nem vagyok a szocializmus ellen – és őszintén mondtam (ma is egyértelműen emberségesebbnek, méltányosabbnak tartom a milliárdosok kontra minimálbéresek karikatúra rendszerénél). Az egyik levélben a magyarellenességet róttam fel (pártdokumentumokból idéztem a gyönyörű elméletet), a másikban a keresztényellenességet. Kértem az államelnököt, hagyjon fel ezekkel, ha valóban támogatásra vágyik. Mi lett a levelekkel, eljutottak, de nem olvasták fel vagy kukucsiék mulattak rajtuk, fogalmam sincs. Nem zaklattak, nem lehettem fontos. Naiv voltam. Szerettem a naiv, tiszta embereket, mint te voltál, Moldova Gyuri bácsi.