„Remekül elvagyok”

A z egyetemi évei alatt szociális és politikai tudományokat tanulmányozó Soso idén nyáron diplomázott, majd úgy döntött, valóra váltja régi tervét. „Mindig szerettem volna önkéntesként tevékenykedni, továbbá más kultúrákkal megismerkedni, így ez egy remek lehetőség volt számomra. Azonnal jelentkeztem, és most itt vagyok.” Hozzátette, Grúziában több civil szervezet tevékenykedik, és ezek egyikének Facebook-oldalán látta az ESC-önkéntesek toborzásáról szóló hirdetést. „Nem ütköztem semmiféle nehézségbe, összegyűjtöttem a szükséges dokumentumokat és két héten belül elfogadták a kérésemet. Ezt megelőzően soha nem léptem át szülőhazám határát”, jegyezte meg.

Sosot arról is kérdeztük, mit jelent számára az önkénteskedés. „Szeretek segíteni, ahol tudok és úgy vélem, az önkéntes tevékenységek révén jobb emberekké válhatunk.” Odahaza is segédkezett önkéntesként, főként sportesemények lebonyolításában. „Szeretek focizni és kosárlabdázni is, több maraton és egyéb futóverseny rendezésében, lebonyolításában segítettem.” Ideérkezése előtt nem sokat tudott Romániáról, Erdélyről vagy Székelyföldről. „Csak Drakula kastélyáról hallottam korábban. Ideérkezésem óta voltam már Brassóban, nagyon tetszett az óváros, és Kézdivásárhely is szép kisváros.”
A Kartli régióból érkezett Soso egy kis településről érkezett, így nem újdonság számára a kisvárosi élet.

„Tanulmányaimat a fővárosban, Tbilisziben végeztem és ott is jól éreztem magam, ám itt is remekül elvagyok”, nyugtázta, hozzátéve, ebben a helyiek is segítségére vannak. „Segítőkész emberekkel találkoztam, és ez jólesik, a saját népemre emlékeztet, hiszen magunk is segítünk, ahol tudunk.” A nyelvi akadályok ellenére a kommunikáció is működik a céhes városiakkal. „Nem egyszerű, de sokan beszélik legalább alapszinten az angolt, így megértjük egymást.”

Az egyesületbeli tevékenységeket is szereti. „Szeretem, hogy minden napra pontos programunk van. Bejövünk az irodába, itt videót szerkesztünk, írunk valamit, vagy iskolákban folytatunk tevékenységet a diákokkal. Emellett asztaliteniszezünk a sportcsarnokban, és ezek mind remek alkalmak a helyiekkel való találkozásra, ismerkedésre. Imádok a gyerekekkel foglalkozni, így az iskolai és a sporttevékenységeket egyaránt szívesen végzem.”

Hazatérése után folytatná tanulmányait. „Még nem döntöttem el, hogy mit, vagy hol tanulnék, de mindenképpen folytatnám tanulmányaimat. Az is lehet, hogy egy európai országban tanulnék tovább, majd meglátom. Ezt követően egy jó munkahely és a családalapítás a célom. Georgia elég nehéz gazdasági helyzetben van, és, bár szeretem a hazámat, megtörténhet, hogy máshol telepszem majd le”, sorolta. <<