Bombázó és szabadság-káposzta

Nem árt, ha néha egy kis időre abbahagyjuk a szálka kipiszkálását mások szeméből, ellenőrizve, hogy a saját szemünkben nincsen-e rút gerenda. Amikor Magyarországon nemzeti konzultáció indult olyan lényegbevágó dolgokban, mint az erőltetett betelepítés vagy a rezsicsökkentés, akkor Nyugaton sokan felháborodtak, mondván, hogy ez felér a gyűlöletkeltéssel, a kollektív megbélyegzéssel, és hogy mesterségesen alakít ki ellenségképet az emberekben. Pedig bárkinek jogában állt azt mondani: nem, kedves kormányom, én pontosan ellentétesen gondolkodom.

Romániában senki véleményét nem kérték ki az oroszok orra alá épített rakétabázisról, amely bármikor hadszíntérré alakíthatja a térséget és tömegsírrá városainkat, falvainkat. Jutalomként a román elnök kitüntetést kap úgymond a demokrácia megerősítéséért. Logikus ugye?

Pontosan száz évvel ezelőtt, hangzatos semlegességi ígéreteit felrúgva Amerika belépett a nagy háborúba. Wilson elnök felállít egy Commitee on Public Information nevű bizottságot, amely 15 ezer írót, színészt, művészt, mindenféle szónokot alkalmaz a háború népszerűsítésére. Milliós példányban megjelenő röpiratok, filmek, az egész országban nyilvános gyűlések hirdetik, hogy Amerika a szabadság nevében eltapossa a barbár németeket, mert az addig háborúellenes lapfirkászok egy jó alvás után arra ébredtek, hogy azok gyerekek karjait vágják le és apácákat erőszakolnak. Kongresszusi határozat mondja ki, hogy aki a németekről jót nyilatkozik, az gyanús. A minden lehetőségek hazájában a hamburgerből liberty sausage, a (német eredetű) savanyú káposztából liberty cabbage lesz, nehogy a nevük megfertőzze a demokráciaillatú újvilági levegőt. Az őrületnek meg is lett az eredménye: Minnesotában a feldühödött polgárok meglincseltek egy lelkészt, aki egy haldokló, csak németül beszélő asszony mellett annak anyanyelvén imádkozott.

Nem titok, hogy a másik oldalon is volt elég veszett handabanda, amely sokak lelkét megmérgezte. Tudom, sokszor mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. De nem tudok szabadulni a 15 ezer fizetett hergelő propagandista emlékétől, és hogy mégis mi vagyunk a gyűlöletkeltők, pedig Magyarországon nem keresztelték át a kebabot Hortobágyi szeleteltnek.