„Noé útja, a te utad”

Ismét pótszékekre volt szükség a kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület rendezvényén a Vigadó Galériában, ahol kedden Haykuhi Harutyunyan EVS-önkéntes tartalmas ismertetője után az embernek kedve támadt azonnal csomagolni, és útra kelni Örményországba.

Tánc foglalta keretbe az estet: ráhangolódásként a fiatal lány autentikus örmény zenére mutatott be sajátos mozdulatokat, amelyeket zárásul a közönség vállalkozó kedvű tagjai meg is tanulhattak. A közbeeső mintegy másfél órában Haykuhi leplezetlen büszkeséggel beszélt hazájáról, annak gazdag kultúrájáról – volt is amiről, hiszen nemzete a legrégebbiek közé tartozik a világon. Az ország fővárosa Jereván, 3 milliónál több lakosa van, további 7 millió örmény diaszpórában él. Amint az ország örmény neve: Hayastan is őrzi, eredetlegendájuk szerint a Babilóniából 300 fővel az Ararát-hegyre vándorolt Hay-tól származnak (Haykuhi neve is ezt viszi tovább). Az örmények 97,6%-a keresztény, a vallásnak, a templomoknak mai napig meghatározó szerepe van az emberek életében.
Lobogójuk piros–kék–narancs, szimbolikája szerint az első az éle­tet, a második az általuk vágyott békét, nyugalmat, míg a harmadik a szorgos örmények munkásságát jelképezi.

Az Ararátot szent helyként tisztelik, mély szimbolikával bír, és ezernyi ábrázolásban köszön vissza országszerte, az otthonokban is. Hasonlóan erős és meghatározó jelkép a gránátalma, a szeretet, szerelem, termékenység jelképe, amelyet minden nő visel valamilyen formában. Kultúrájukban erős a nő, az anyaság kultusza, tisztelet és megbecsülés övezi őket, olyannyira, hogy az is nagy szégyen, ha egy férfi tiszteletlen szavakat használ jelenlétükben.

Jereván a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott területe, az i.e. 8. században épült, továbbá hazájukat az első keresztény országként tartják számon, már 301 óta. Nagy büszkeségük saját ábécéjük, amely 405-ben alakult ki, a Bibliát és rengeteg más művet már azóta saját írásjeleikkel is lefordítottak, a Matenadaran Múzeum őrzi legtöbb írásos emléküket – köztük a világ legősibb kéziratát, a legnagyobbat (27 kg) és a világ legapróbbját (19 gramm).

Népéről megosztotta, hogy tüzesek, de mindenekelőtt nyitottak, melegszívűek, vendégszeretők és összetartók. Örményországban nem kell meglepődnünk azon, ha ismeretlenül is megkérdezi valaki, miért vagyunk szomorúak, vagy elveszi nehéz csomagjainkat az utcán, hogy segítsen cipelni. Gyakori kifejezés a „tsavt tanem”, azaz: „átvállalom a fájdalmadat”, ahogyan a „jan” megszólítás is, amelynek pontos magyar megfelelője nincs, de a „drágám”, „kedvesem” jelentéséhez közelít.

Az örmények színes népviselete több ezer éves múltra tekint vissza, ahogyan hagyományos ékszereik is, amelyekből régen a nők nagyon sokat hordtak, mindnek saját jelentősége volt, a díszes övet például a várandós nők viselték, hogy a magzatot megvédje minden rossz behatástól.

Örmény jellegzetesség a „khachkars”, azaz szabad fordításban kereszt-kövek, kőtömbök, amelyekre keresztet faragtak különféle díszítések kíséretében – ezekből sehol nem találni két azonosat, mindegyik egyedi.

Nemzeti táncaik elválaszthatatlanok kultúrájuktól, azokat őrzik, tanulják, gyakorolják, hagyományos hangszereik használatával együtt. Jeles napjaikat gazdagon, pompával, finomságokkal ülik meg (ezekből kóstolót is kaptunk), de évről évre az egész ország egy emberként gyászol és fejet hajt a népirtásban éle­tüket vesztettek emléke előtt.