„A céljaink kell a legjobban motiváljanak”

Dáni Eszter a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős tanulója, tanulmányait a természettudományok intenzív angol osztályban végzi. 18 évesen úgy érzi, nagy döntések állnak előtte, de kíváncsian várja, hogy mit hoz a jövő. Az idén elnyert Mákvirág díj arany fokozatáról faggattuk, és sok más témában is kíváncsiak voltunk a véleményére.

– Hogyan jellemeznéd magadat?

– Szeretek közösségi és ifjúsági rendezvényeken részt venni, kipróbálni magam különböző versenyeken, pályázatokon, kreativitással kapcsolatos felhívásokban. Motivál, hogy folyamatosan fejlesszem magam, mind tanulmányi szempontból, mind a szabadidős tevékenységeim terén. Igyekszem minél több időt tölteni a szeretteimmel, barátaimmal. Ezenkívül büszkén mondhatom, hogy cserkész vagyok.

– Mit jelent számodra a Mákvirág díj?

– A Mákvirág díjra 10. osztályosan pályáztam először, az azelőtti, 9. osztályos eredményeimmel, tevékenységeimmel. Akkor még nem tudtam, pontosan mit jelent ez a díj, de célba vettem, és sikeresen meg is kaptam az első Mákvirág díjam, a bronz fokozatot. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége ugyanis minden megyéből évfolyamonként egy-egy diákot díjaz a pályázás előtti évben elért tanulmányi eredményeikért, valamint különböző kulturális, sport- vagy önkéntes tevékenységért. Aki először kapja meg a díjat, bronz fokozatot kap, függetlenül attól, hogy hányadikos eredményeivel pályázott, aki másodszor, az ezüstöt, és ezt követi az arany, illetve gyémánt fokozat. Nekem immár ez a harmadik díjam, és nagy elismerésnek tartom, hogy kitüntettek az arany fokozattal. Számomra a Mákvirág díj nemcsak az elismerést jelenti, hanem attól a pillanattól kezdve, hogy én is mákvirággá váltam, egy nagyon kedves közösség tagja lettem. Minden évben a díjkiosztó előtt a szervezők megrendeznek egy összerázó tábort, ahol az új mákvirágok megismerkedhetnek a többi díjazottal. Nekem ez a pár nap már nemcsak egy ismerkedési tábort jelent, hanem lehetőséget arra, hogy találkozzak a többi mákvirággal, akikkel az ország különböző megyéiből gyűlünk össze. Nagyon jó érzés egy olyan közösség tagja lenni, ahol olyan diákokkal lehetek, akikkel hasonló érdeklődési körünk van. A felejthetetlen tábori napokat a díjkiosztó szokta ünnepélyesen zárni.

– Mennyi tanulással, iskolán kívüli tevékenységgel stb. sikerült elérned ezt az elismerést?

– Mindig kihívás volt számomra, hogy jól osszam be az időmet, a tanulás mellett más tevékenységekkel is tudjak foglalkozni, valamint minél több időt tölteni a szeretteimmel. Az iskolai tanulmányaimnál igyekszem mindig a lehető legjobbat nyújtani, ezenkívül plusz tevékenységeken veszek részt, örömmel vállalok szerepet megemlékező, kulturális műsorokban (mint például október 6. és 23.), lelkes színházlátogató vagyok, matematikai tehetséggondozó hétvégékre járok, önkénteskedek és a cserkészetre is időt szánok. Ezek mind számítanak a Mákvirág-pályázatban.

– Van-e valamilyen sajátos tanulási technikád, mi az, ami segít felkészülni az órákra?

– Nem mondhatnám, hogy van különlegesebb tanulási technikám, de azt észrevettem magamon, hogy vizuális típus vagyok. Könnyebben megjegyzem a dolgokat, ha elképzelem, lerajzolom őket, esetleg ábrákat és saját jegyzeteket készítek. A nyelvek tanulásánál az idegen nyelvű videók segítenek nekem a legtöbbet. Úgy gondolom, hogy amelyik szakkal majd a jövőben is foglalkozni szeretnénk, arra különös figyelmet és plusz munkát kell fordítanunk, nálam idetartoznak a reál tantárgyak.

– Mi a véleményed a jelenlegi tanügyi rendszerről, a tantervről, mi az, amit helyesnek, illetve rossznak vélsz benne?

– Véleményem szerint, nagyon erős az elméleti alap, amit a tanulók kapnak, és ez nagy előnyt jelent majd a későbbi tanulmányokra nézve. Ugyanakkor úgy érzem, nagyon sok tantárgy van, és mindenből nagy az elvárás. Egyetlen tantárgy sem fölösleges, ám szerintem könnyebb lenne a diákok számára, ha többet foglalkozhatnának azokkal, amelyek érdeklik őket, amelyeket a jövőben is tanulni szeretnének, ha az egyetemmel kapcsolatos döntések előtt még jobban megismerhetnék az általuk kiválasztott szakokat.

– Mit tanácsolnál azoknak az diáktársaidnak, akiknek nem megy egyszerűen a tanulás? Hogy látod, a szorgalom hiányából adódnak a rossz jegyek vagy más oka is van?

– Azt, hogy egy diák hogyan, mennyire hatékonyan tanul, befolyásolja a szülők, a tanárok hozzáállása, de legfőképpen az, hogy mennyire eltökélt. Mindig is azon a véleményen voltam, hogy saját magunknak tanulunk, csakis saját magunkért dolgozunk. Rajtunk áll, hogy mennyire kemény munkát fektetünk bele, a mi akaratunktól és ambíciónktól függ, hogy mennyire tudjuk megvalósítani a céljainkat. Ha valamit igazán el akarunk érni, akkor azért mi kell tegyünk, idetartozhat az, hogy mennyit foglalkozunk a továbbtanulásra kiválasztott szakkal, tantárggyal.

– A szabadidődet mivel töltöd, van-e hobbid?

– Szeretek a természetben lenni, túrázni, kerékpározni, családommal, barátaimmal lenni, olvasni, esetleg valami kreatívat alkotni. Ezenkívül cserkészetre járok, ahol őrsvezetőként is részt veszek a 34. Gábor Áron cserkészcsapat életében. Bár végzősként nagyon sűrű programom van, igyekszem minél több időt szánni a cserkész foglalkozásokra, és a cserkészet meghatározó része az életemnek. Ez a tizenegyedik évem cserkészként, és nagyon büszke vagyok arra, hogy egy ilyen életvidám csapat tagja lehetek.

– Szerinted elegendő kikapcsolódási lehetőséget és kulturális programot kínál a város a te korosztályod számára?

– Városunkban az utóbbi időben egyre több programot szerveznek a fiatalok, diákok számára, ide tartoznak a kulturális és sportrendezvények. Nekem külön tetszenek a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet rendezvényei, mint például a kvízestek, diáknapok. Továbbá szívesen járok színházba, és ajánlom más fiatalnak is az előadásokat.

– Ha egy hétre polgármester lehetnél, min változtatnál a város életében?

– Ahogy már említettem, szabadidőmben sokat kerékpározom, viszont néha nem érzem teljes biztonságban magam a nagy forgalom miatt. Ha egy hétre polgármester lennék, városunk utcáira bicikliutat alakítanék ki.

– Melyik a kedvenc szerződ, együttesed vagy előadód, illetve közéleti szereplőd, és miért?

– Elég nehéz kedvenceket választanom, de könyvszerzők közül megemlíteném John Greent, a magyar kortárs írók közül Dragomán György regényeit olvasom a legszívesebben. Természetesen sok kedvenc előadóm, együttesem van, ide tartoznak a Coldplay, Imagine Dragons, OneRepublic alternatív rock együttesek, valamint a Red Hot Chili Peppers és a Scorpions. Utóbbi talán azért az egyik legnagyobb kedvencem, mert a zenéjükön nőttem fel, és volt szerencsém élőben is hallani őket.

– Van-e példaképed, ha igen, ki és miért éppen ő?

– Nekem örök példaképeim a szüleim, rájuk mindig felnézek, támogatnak mindenben, tudom, hogy számíthatok feltétlen szeretetükre, őszinte tanácsukra. Nagyon motivál, hogy mennyi mindent elértek kitartással és odaadással az életben, ugyanakkor a család volt és lesz mindig a legfontosabb.

– Hogyan tervezed a továbbtanulást? Hol és milyen szakon?

– Mindenképpen szeretném folytatni a továbbtanulást, jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem alkalmazott matematika szakán gondolkodom. Legnagyobb célom a jövőmmel kapcsolatosan, hogy elégedett legyek azzal, aki vagyok, ahol élek, a munkámmal, és ne bánjam meg a döntéseimet, sose veszítsek az ambíciómból. A szeretteim lesznek mindig a legfontosabbak, utána következik a karrier. Tíz év múlva már azt szeretném, ha meglenne az egyetemi diplomám, dolgozni tudnék, és a lehető legtöbbet szeretném megtenni az álmaim megvalósításához.