Aktuális?

A székelyföldi magyar autonómiatörekvés kitűnő fokmérője a Marosvásárhelyen (is) évente megszervezett székely szabadság napja. A magyar politikai és társadalmi szervezetek közti látványos egyet nem értés, az állami hivatalnokok gáncsoskodása és a rossz időjárás dacára összegyűlt tekintélyes számú tömeg mégis, a gyülekezési jogával élve, az ügy fontosságára és támogatottságára hívta fel a figyelmet. Mert az aktualitására kevésbé, legalábbis a szervezők szerint, mivel az eseményre igazított, a román parlamentnek címzett petícióban – vagy kiáltványban – a székelyföldi területi autonómiaigényt egy ismeretlen időpontban esedékes országos, a közigazgatást érintő átalakításhoz kötik. Ebből, ha összevetjük ezt a szociáldemokrata többségű kormány napirendjével, arra a megállapításra jutunk, hogy mivel ez a reform jelenleg nem esedékes, úgy a területi autonómia intézménye sem lesz az elkövetkező 4 évben.

Érdekes adalék a folyamodványban szereplő „Szolidaritást vállalunk a jogállam érdekében az egész Romániát átfogó megmozdulásokkal” mondat is. Több mint biztos, hogy ezt a gondolatmorzsát a megszólított törvényhozás jelentős része, a parlamenti többség, vagy kormánytöbbség valószínűleg nem fogja barátságos gesztusként üdvözölni. Bár ennek a szövegrésznek – tekintettel a román alkotmányos politikai válságra – kétségkívül van némi aktualitása. Bár érthető a fogalmazók szorgalma, már hogy igyekeznek összekapcsolni az autonómiáért gyülekező jogkövetelő tömeget az országos, demokratikus színezetű megmozdulásokkal, ezzel is remélve a szintén megszólított államfő és média szimpátiáját, de az autonómia ügyének pártpolitikán túli jelentőségét, az erőviszonyokat és a konfliktus bonyolultságát ítélve, talán bölcsebb lett volna nélkülözni ezt a vitathatatlanul bátor politikai állásfoglalást.

Az esemény kapcsán megszólalt a magyarországi kormánypárt is. A Fidesz frakcióvezető-helyettese tolmácsolta a magyar kormány aggodalmát a kisebbséget érő zaklatások kapcsán, hozzátéve, a magyar kormány alkotmányos kötelessége támogatni a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit. Nos ez, a diplomácia nyelvén, a követ rangja, na meg az üzenet technikai hangvétele azt jelzi, az ügy nem igazán aktuális. De hogy is lehetne, ha ezt az erdélyi szervezetek sem érzik annak?