Ahol mindenki egyenlő...

Egymás megértésének legrövidebb útja az egyenes beszéd lenne. Hogy aztán tartjuk-e ehhez magunkat, általában a kapcsolat résztvevőitől, továbbá helyzetektől és alkalmaktól, valamint a mindenkori történelmi-politikai „csillagállástól” függ. Az élet azt mutatja, hol igen, hol pedig nem tartjuk ehhez magunkat. Merthogy réges régi tapasztalatunk az, amit Arany János úgy fogalmazott meg, hogy ravasz szándéknak úta görbe...

Az egyenes út mintájára képződhetett talán az egyenes beszéd, de érdekes – tulajdonképpen a nyelv képletekbe nem foglalható természetét mutatja –, hogy arról, aki nem ezt választja, nem mondjuk, hogy görbe beszédű, esetleg azt, hogy szereti csűrni-csavarni a szót. A nem egyenes út tehát görbe vagy kanyargós. Persze kanyarokon, fordulókon keresztül is elérhető a cél, létrejöhet a megértés.

Magam is láthattam minap a Kis- és Nagysomlyó emelkedőiről kanyargó országutakat, mezei földutakat és ösvényeket, gyönyörködhettem azok nem mindennapi látványában, amelyeket órákon keresztül eleven, színes embertömeg tett emlékezetessé számomra újból, haladván innen is, onnan is rajtuk zarándokok egy cél érdekében, azért, hogy ki-ki találkozhasson a Csíksomlyói Szűz Máriával...

Érkezett légyen egyenes vagy kanyargós úton, egy dolgot biztosnak lehetett tekinteni: egyenlő volt ott és akkor mindenki, lévén, hogy zarándok volt, ahogy ezt – helyesen – szokta is hangsúlyozni minden vallási vezetőnk. Még akkor is így van ez, ha netán valaki ilyenkor elsőbbnek szeretné magát feltüntetni az egyenlők között. Hamar kiderül ugyanis az ilyenről ama ravasz szándék, s az, hogy bizony az útja is görbe...

Nem tesz kiváltságossá senkit az ilyen alkalmakkor az ülésrendben elfoglalt előkelő hely vagy a magasan hordott pompás egyházi lobogó, illetve kereszt. Ezért tekinthető már-már jogosnak az adoma által megörökített egyik kézdiszéki falunk atyafiának kifakadása, akit addig bosszantott faluja szerényebb keresztje miatt a más keresztalják népe, mígnem az illető zarándokhoz nem méltó szavakat vett szájára, így próbálván a csúfolódókat elhallgattatni. Mert bizony nem akármi, hanem kereszt volt az is, amit ő tartott a kezében, csak nem oly pompás, mint a szomszéd falvaké...

Létrejöhet a megértő elfogadás egy zarándoklat keretében, ha tiszta a szándékod, s követed, egyenes vagy kanyargós úton azt a magasabb célt, ami esetünkben az Égi Édesanyával való találkozást jelentette.