A sókiváltság

A világtörténelem ókori központjaiban, például Rómában Erdélyt aranylelőhelyként tartották számon, a régió másik, amannál nélkülözhetetlenebb altalajkincsét, a fehér aranynak nevezett sót a székelyek is nagyra becsülték, ugyanis nekik is jutott belőle a Sóvidéken, de másutt is, ráadásul felszíni fejtésekben is hozzáférhető volt. A háromkötetes históriában a történész úgy véli, e népcsoport megbecsültségének jele, hogy míg a magyar királyságban a sóbányászat és kereskedelem királyi monopóliumnak számított, a székelység kollektív nemesi kiváltságaként az innen kitermelt sóval szabadon rendelkezhetett, forgalmazhatta is azt, de csak saját székei határai közt.

A kiadott tilalmi rendeletekből ítélve azonban folyt a só szász vidékekre szállítása már a korai századokban, nem hagyhatták atyafiaink e jövedelmi forrást kiaknázatlanul. Időnként e kereskedelmet meg is engedték nekik, hogy aztán megint dörgedelmesen korlátozzák, mint tette azt Tárcai István erdélyi sókamaraispán 1487-ben, amikor a brassóiaknak megígérte, ezentúl elegendő sót küld nekik, hogy ne kelljen a székely sóval élniük, annak forgalmazását ugyanis megtiltotta. No de a hasonló rendeletek ismétlődése arra vall, hogy a szászok továbbra is vásárolták a székely sót, sőt II. Lajos a segesváriak kiváltságaként ismerte el például, hogy azt megtehetik. Szováta környékén, a Homoród mentén, Lövétén stb. folyt felszíni sóvágás, sóskutakat is termeltek ki.

Nincs adat arra, kik kereskedtek vele, a közember azonban a székely szokásjognak megfelelően bizonyára ingyen vagy szinte ingyen jutott hozzá. Fordulni látszott a világ, amikor I. Ferdinánd császár az 1500-as évek közepén meghagyta tisztviselőinek, hogy a Székelyföldön kívül kereskedő székelyek sószállítmányát és ökreit is kobozzák el. Az igazi nagy törés azonban az 1562-es nagy felkelés megtorlása után következett be, a segesvári országgyűlés kimondta, hogy a székelyek szabad sóhasználata megszűnik, azt az európai jogi helyzethez igazítják. Attól kezdve a szabad székely jogból „főnépek” kiváltsága lesz. Magyarán ezt követően sóhoz hozzáférni bizonyára kéz alatt és a hatóságokat megkerülve lehetett. Mint azóta is oly sok mindenhez minden rezsim és uralom alatt – el máig.