A remény nyelve

Ursula von der Leyenhez fordultak elkeseredett levélben francia újságírók, mert az EU- intézményekben a hivatalos dokumentumok és főleg a viták szinte kizárólag angol nyelvűek. Bár az angolok angolosan távoztak, az angolok nélkül maradt unió mintha csak angolul tudna.

Igazuk van a franciáknak. Hát még a németeknek, osztrákoknak! Hiányolják a der-die-das-t, hogyne hiányolnák! Tegyük hozzá a poént, miszerint az igazi nemzetközi nyelv nem az angol, hanem a rosszul beszélt angol, és kialakul a kép egy sokszor bosszantó valóságról. Mert megtanulni Shakespeare nyelvét nem éppen könnyű. (Úgy zárójelben, Shakespeare nem nagyon értené a mai ánglusok beszédét, és fordítva.)

Újra előveszem egyik kedves témámat. Jó 160 évvel ezelőtt Bialystokban, a mai Lengyelországban, az akkori Orosz Birodalomba született L. M. Zamenhof. Szemorvos volt, de nem ez a lényeges. Hanem hogy ez az ember fiatal korától tapasztalta, mennyire elválasztja az embereket a nyelvük, mennyire utálják egymást a kisvárosban élő lengyelek, oroszok, németek és zsidók. És amatőr, de zseniális nyelvészként kidolgozott egy semleges, nemzetek felett álló nyelvet, amely szókincsében, szerkezetében értékesíti a nemzeti hagyományokat, magyarán innen is, onnan is csippent valamicskét, hogy senki ne érezze mellőzve magát. Esperanto – a reménykedő.

Az eszperantóban a szabály szabály, kivétel nincs. Tolsztoj bevallása szerint néhány óra alatt megtanult annyit, amennyi egy szöveg elolvasásában átsegítette. Én nem vagyok Tolsztoj, nekem kilenc nap kellett, de ne tessék megijedni, nem magoltam reggeltől estig, napi 2- 3 óra elég volt.

Látva diákjaink szánalmas romántudását tizenkét év után, na meg hogy az érettségin kapott sok „expert” minősítés mekkora semmit takar angolból és németből, szívem szerint kikönyörögném pedagógus kollegáimnál: most, hogy választható tantárgyak vannak, próbálják meg az eszperantóval. Nem tudtok, kedveseim, egy mukkot sem? Ahogy én tanítottam történelmet (elit-líceumban!) és mezőgazdaságot, egy nappal a diákok előtt biflázva az anyagot, nektek is sikerülni fog. Ámulni fogtok az eredmény láttán, a Moara cu noroc-kal vesződő diákoknak pedig nem árt egy sikerélmény, azaz helyesen megszerkeszteni legalább egy tőmondatot. Nem tizenkét év: néhány óra után.