A nyomor mögött

Románia helyzetét évente elemző európai bizottság nem mondott jó híreket az idén. Jelenleg öreg kontinensünk (Bulgária után) legszegényebb országa vagyunk. Hát „elérte” ezt is a román nép. És vele együtt mi, erdélyi magyarok. Bár Klaus Iohannis, az állam elnöke, megválasztása előtt arról beszélt, hogy az „ő kormányával” együtt az évek múlásával élhető országot hoz létre. Most szegényebbek lettünk a templom egerénél. Nem a papok egerénél, sem az ügyészekénél, a katonatisztekénél, a titkos szolgákénál, a szenátorokénál, a képviselőkénél meg jó néhány állami tisztség viselőjénél, akik javadalma „speciálisan” nagy. Tágult az életszínvonalak közötti olló, nőtt a gazdagok száma, de még jobban nőtt a nyomorban élőké. Szinte hónapról hónapra gyarapszik azok száma, akik még három eurót sem költhetnek naponta.

Jelenleg minden harmadik polgár – a népesség egyharmada – nyomorog! 1,5 millió polgárnak pedig ezer lejt alig meghaladó havi fizetése van.

A szegények többsége falun él, de városon is találni nyomorgókat bőven. Tudni kell azt is, hogy szegényeink tízszer nincstelenebbek, mint Európa nélkülözői. Bár azt mondják, hogy sokat építettek az utóbbi években, minden tizedik család felújításra váró, hogy ne mondjunk romost, lakásban él. Falvakon pedig még mindig a kinti budi a dívat. Az egészségügyről sem mondhatunk semmi jót, hiszen a krónikus betegségekben elhunytak aránya a koronavírus-járvány előtt, a százezer lakosra számítva 230 százalékos volt. Később fogjuk megtudni a koronavírus-fertőzésben meghaltak számát Most csak annyit tudunk, hogy nagy. És akkor tudjuk meg pontosan, hogy a jelenleg sem magas életremény (75,5 év) milyen alacsonyra zuhant. Bár eddig is mélyen az európai átlag alatt volt.

Sajnos, falun és városon egyaránt még nagyobb szegénységre várhatunk. Ezt csak mélyíti az, hogy mind többen és többen maradnak munkahely nélkül. Mert ha bezárnak a vendéglők, nem csak a pincéreknek szűnik meg az állásuk, hanem a beszállítóknak is. És erről a kormány semmit nem akar tudni. De bezárhatnak a gyárak, üzemek, intézmények is. Hányan maradnak az utcán, nem tudni. A hatalmon lévők csak arra büszkék, hogy kiszolgálják a nyugatiakat: munkaerővel, faanyaggal, kőolajjal, gázzal, színes fémmel, és vásárolják tőlük a hadi felszereléseket milliárdos tételekben.