A muzsika világában

Fontos, hogy gyerekeinkkel már fiatalon megszerettessük a tánc és a zene világát. Így volt ezzel Bakó-Fazakas Zsuzsa és férje is, akiknek fiai ma már táncházakban húzzák a talpalávalót, és nem is akárhogy. Bakó-Fazakas Bátor (nagybőgő) és testvére, Vajk (hegedű) meséltek nekünk.

Tamás Réka

2020. október 22., 00:042020. október 22., 00:04

– Hogy vagytok? Mit csináltatok az elmúlt időszakban, amikor a kialakult helyzet megnehezített mindent?
Vajk: Jól vagyunk, köszönjük szépen, járunk iskolába, amikor épp nem a piros forgatókönyv szerint működünk, emellett mindenki eljár a délutáni tevékenységeire, és persze néha összeülünk zenélni.
Bátor: Jól vagyunk. A vírus miatt kicsit nehezebben tudunk találkozni, de megoldottuk, hogy tudjunk együtt gyakorolni a fiúkkal.

– Hány évesen találkoztatok a zene és a hangszerek világával?
Bátor: Elsős korom óta játszok hangszeren, és 13–14 évesen kezdtem el népzenét játszani.
Vajk: Én nyolcévesen, elsősként találkoztam legelőször a zene világával, és akkor is kezdtem az iskolában tanulni a klasszikus hegedűt.

– Általában népzenét játszotok. Hogyan alakult ez ki bennetek? Miért pont népzene?
Vajk: A szüleink nagy néptánc- és népikultúra-szeretők, és minket is bevezettek ebbe az életstílusba, így ma már mi is nagyon szeretjük.
Bátor: Azért játszunk népzenét, mert szeretjük, nagyon bulis, élvezhető, mégis az egyik legértékesebb műfaj.

– Mit szeretek a népzenében?
Bátor: Szeretem, hogy nem csak hallgatják a zenénket, hanem táncolnak és énekelnek is rá.
Vajk: A népzene számomra olyan, mint egy játék, elfeledtet minden nehézséget és minden problémát.

– Nagy élmény volt számotokra, amikor először zenéltetek táncházban?

Vajk: Nagyon nagy dolog volt, amikor először táncházban zenéltünk. Akkor én még tizenegy éves voltam és iszonyatosan nagy élmény volt, akkor még csak kicsiknek zenélni.
Bátor: Óriási élmény volt. Nagyon élveztem.

– Mi a jó abban, amikor ti zenéltek, és nektek táncolnak mezőségit, Küküllő mentit, szentiványit?
Bátor: Barátságokat, szórakozást, és megtanít értékelni.
Vajk: Amikor mi zenélünk nekik, akkor mi vezetünk, úgy táncolnak, ahogy mi húzzuk a talpalávalót.

– Mit ad nektek a zene?
Vajk: A zene boldogságot ad, általa együtt lehetünk és bulizhatunk.

– Ha felnőttek lesztek, szeretnétek ezt folytatni és nagyobb táncegyüttesek mellett dolgozni?
Bátor: Az még messze van, de talán igen.
Vajk: Még nem nagyon beszéltünk ilyenekről, de ha lesz rá lehetőség, akkor mindenképp igen.