A Magyar Festészet Napja Baróton

A felvezetőben Hoffman Edit muzeológus köszöntötte az érdeklődőket, elmondva, hogy a Magyar Festészet Napját 2002 óta ünnepeljük, a cél ezáltal is felhívni a figyelmet a képzőművészek munkásságára. Bodosi Dániel munkásságáról, életéről, festményeiről lánya, Darvas Annamária beszélt, aki egyben be is mutatta a kiállított képeket.

Bodosi Dánielről megtudhattuk, hogy 1913-ban született Baróton, ugyanitt halt meg 2006-ban. A család negyedik gyermeke volt a hét közül, mindannyian fiúk voltak. Dánielt asztalosnak szánták szülei, gondolván, hogy ott hasznosítani tudja már fiatal korában mutatkozó kézügyességét. De csak 24 éves koráig asztaloskodott, akkor baleset éri, jobb kezét összeroncsolja egy gép. Ezután kezd barátkozni a festészettel, Nagy Imrét is felkeresi Csíkzsögödön, egy hetet vendégeskedik nála.

1940-ben újabb fordulat következik be Bodosi Dániel életében. A magyar csapatok bevonulása után baróti házuknál honvédek állomásoznak, köztük egy Esztergomból jött tiszt is, aki felfigyel munkáira, és magával viszi a tehetséges ifjút. Biztatására iratkozik be Bodosi Dániel a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, de az újabb határmódosítás miatt már nem tudja azt befejezni. 1944-ig tanult a főiskolán.

Első egyéni tárlata 1973-ban nyílt, Baróton négy kisebb kiállítása volt az idők során, 1968-tól a megyei tárlatokon is rendszeresen részt vesz.

Most kiállított képeinek zömét még nem látta a közönség, azok között vannak, melyeken bibliai ihletésű témákat dolgoz fel, másokat a szülőföld, a szülőföldhöz való ragaszkodás ihlette, illetve azoknak az egyszerű, dolgos erdővidéki embereknek a tisztelete, akik közé ő is tartozott.

„ Bodosi Dániel a hétköznapi életében a szülőföldhöz való kötődés példaképe volt. Szabadon élte meg festészetét, gazdálkodott is emellett, ugyanaz a sorsa volt, mint minden más, mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozó földijének, így festményein is gyakran ezek a témák jelentek meg” – tudtuk meg a bemutatóból.

A művész lánya végül reményét fejezte ki, hogy előbb-utóbb édesapjának, Bodosi Dánielnek állandó kiállítása is helyet kap Baróton, utószavában pedig kitért a művésznek a közösségért vállalt felelősségére is.

– Egy festőművész munkái nem a mának készülnek. Ezt igazolja az is, hogy ma, ötven évvel azután, hogy ezek a képek készültek, még mindig örvendeni tudunk nekik, még mindig gyönyörködtetnek. Ezért óriási a művész felelőssége. Bodosi Dániel is ezzel a nagy felelősségérzettel munkálkodott – mondta.