A külügy kioktatta Európát

2018. március 01., 00:142018. március 01., 00:14

A román kormány nem érti, hogy milyen baja van az Európa Tanácsnak a romániai kisebbségek helyzetével. Az sem világos előttük, hogy miért mindenféle kisebbségi és civil szervezetek ilyen-olyan árnyékjelentéseiből tájékozódnak, hogy miként élnek a nem román anyanyelvűek ebben az országban. Hát nem egyszerűbb lett volna, ha mindjárt a román kormányt kérdezik meg? Mert akkor megkapták volna az egyetlen helyes választ: a kisebbségi kérdést mintaszerűen megoldották Romániában.
A külügyminisztérium válaszában pontrateszi a sok brüszszeli aktatologatót, akik olyan „képzeletbeli régiókat” emlegetnek, mint Székelyföld. Mielőtt ebben a kérdésben állást foglaltak volna, el kellett volna olvasniuk az ország történelmével foglalkozó (feltehetően Romániában kiadott) fontosabb könyveket – oktatja ki a külügy a jelentés készítőit.
Érthetetlen a bukaresti hatalom számára az is, hogy miért tekintik kisebbségellenes akciónak azt, hogy a román kormány nem támogatta a csíksomlyói búcsú felvételét az UNESCO világörökség-listájára, „hiszen az nem is etnikai, hanem vallási esemény”. Remek. Ilyen alapon a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügye sem etnikai, hanem tanügyi kérdés. Amúgy a külügy a szegregráció támogatásával vádolja a Európai Tanácsot azért (merre vagy, Európa?), hogy olyan iskolák létrehozását szorgalmazza, amelyekben kizárólag magyar nyelven tanítanak.
Van azonban figyelemreméltó felvetésük is: a jelentésnek foglakoznia kellett volna a Hargita és Kovászna megye területén kisebbségben elő románok helyzetével. Ebben igazuk van! Milyen jó kis laboratóriuma lehetne a kisebbségi létnek az itteni románok helyzete. Valóban járna nekik alpolgármesteri, megyei tanácselnök-helyettesi szék, hogy ne csapja őket agyon a többség diktatúrája. Csak akkor ez legyen így a mezőségi magyaroktól a szilágyságiakig mindenütt, az állami intézmények vezetőinél, belügyben, külügyben, mindenhol. Ismerjenek el államalkotó nemzetnek, és annyi jogot kapjon országos szinten a magyarság, mint amennyit a Székelyföldön kisebbségben élő románok. Na, akkor talán beszélhetnénk a kisebbségi kérdés megoldásáról.