A klímaváltozásnak köszönhetően gyorsabban nőnek a fák és falják a szén-dioxidot

Románia erdői sokkal jobb állapotban vannak, mint más európai országok erdői, ahol a rossz döntések és a klímaváltozás sanyarú helyzetet okoztak.

Bodor Tünde

2024. február 05., 09:152024. február 05., 09:15

Porzsolt Levente, aki jelenleg a zágoni magánerdészet vezetője, visszafogott, amikor a klímaváltozásról beszél, legalábbis úgy tűnik, nem hajlandó pánikolni emiatt. Egyrészt azért, mert az Európai Unió a Föld összfelületéből mintegy 7 százlalékot kitevő területével egymaga nem tudja megállítani a klímaváltozást, még ha elérné is a klímasemlegességet. Másrészt, mint mondja, a Föld éves átlaghőmérséklete több száz éves ciklusokban eddig is változott: ismeretes, hogy a földtörténetben a 15. század közepétől a 19. század elejéig tartó időszakot úgy tartják nyilván, mint a „a kis jégkorszak”, míg azt a középkori melegkorszak előzte meg.

Azt Porzsolt is elismeri, hogy most a felszálló ágon vagyunk, és az emberi tevékenységnek köszönhetően felgyorsult a folyamat, valamint hogy nem is várható, hogy a következő 100-150 évben változzon a helyzet, de „az erdőknek bizonyos mértékben jó, ha nő a szén-dixoxid mennyisége a levegőben: főleg a növekedés időszakában a fák nagy mennyiségű szén-dioxidot használnak fel, kötnek meg. Tehát akkor teszünk jót a klímának, ha az erdőket a megfelelő mértékben gyérítjük, lehetőséget adva a növekedésre a fiatal fáknak, a kivágott famennyiséget (és a benne elraktározott szenet) pedig beépítjük bútorba, őrleménybe. Továbbá az is cél, hogy olyan kazánokat használjunk, amelyek legalább 90 százalékban hasznosítják, elégetik a faanyagot.”

Magyarországon hangsúlyozottan érezhető a klímaváltozás hatása, az éves átlaghőmérséklet-emelkedések és a hosszú távra (legalább 50 évre) való tervezés kényszere feladja a leckét az erdőgazdálkodóknak, és muszáj elgondolkodniuk arról, milyen fajokat ültessenek ezután, melyek lehetnek életképesek. Ott ugyanis az Alföld és a Duna-Tisza közének egyes vidékein a folyóvizek leszabályozása miatt hangsúlyozott az elsivatagosodás, nehezebb az erdőgazdálkodás. Ezért már kísérleteznek olyan őshonos fafajok meleg- és szárazságtűrő alfajainak telepítésével, amelyeknek szaporítóanyagát a Balkánról vagy Törökországból szerzik be.

Az már nálunk is tapasztalható a hegyvidéki zónákban, főleg a Déli- és Keleti Kárpátokban, hogy feljebb húzódik az erdőhatár, illetve egyes fajok élőhelyének határa: a tölgy, a bükk, a fenyő egyre magasabbra terjeszkedik, de a klímaváltozás még nem nagyon foglalkoztatja a hazai erdészeti szakembereket, mert nem vitte rá őket a szükség, mondja interjúalanyom. „Nálunk kis mértékben tapasztalható ez a folyamat. Romániának az erdőgazdálkodása az elmúlt évtizedekben sokkal természetközelibb (volt), mint más országokban, ahol szinte kizárólagosan a gazdasági szempont érvényesült: Németországban, Csehországban, Szlovákiában, ahol évtizedekig nagy mennyiségben ültettek gyorsan növő és hasznosítható lucfenyőt, hatalmas szúinvázióval szembesültek, amelynek eredménye többmillió köbméter kiszáradt fa. Most már ők is belátják, hogy ez nem jó megoldás.”

Ezzel szemben nálunk az őshonos vagy már jól alkalmazkodott fajokat szaporítják, ráadásul a hivatalosan kivágott famennyiség nem éri el a növekedés felét sem, tudtuk meg a némileg meglepő tényt. Számokban ez így néz ki: Romániában több mint 50 millió köbméter az erdők éves növekedése, a vágás pedig csak 19-20 millió köbméter.

„A 70-es években felállítottak bizonyos növekedési táblázatokat fafajonként. A növekedés üteme mára felgyorsult, egyrészt mert hosszabb az éves ciklus (már nincsenek olyan hosszú és kemény teleink), másrészt mert több a szén-dioxid a légkörben. Többek között ezért is kedvező a mérleg nálunk.”

Az erdész szakma konzervatív szakma: ellenáll a gyors változásoknak, nehezen változtat és bizalmatlan az újításokkal szemben – tudtuk meg a szakembertől, aki az innováció lehetőségét elsősorban a digitalizációban látja. Már most nagy segítség a gazdálkodóknak, hogy átláthatók, követhetők az adatok, a folyamatok, a famennyiségek szállítása (a SUMAL rendszerrel), ez a rendszer pedig csak fejlődni fog. Ezenkívül az erdészeti genetika is szép jövőre számíthat, mert mégiscsak kell foglalkozni azzal, hogy milyen génállományú fajokat kell telepíteni ahhoz, hogy 50 év múlva is életképes, gazdag erdeink legyenek – vágott rendet az információk sűrűjében Porzsolt Levente.

Fotó: Pinti Attila