A D-vitamin fontos, de nem csodaszer a koronavírus ellen

Azt már kevés esetben emelik ki, hogy ezek a kutatások nem kontrollált klinikai vizsgálatokon, hanem kórházi adatok elemzésén alapulnak, így komoly ok-okozati összefüggések megállapítására alkalmatlanok.

Az amerikai járványmessiás, Anthony Fauci doktor néhány hete ráerősített a vitaminoptimista hangokra, amikor a D-vitamin-hiányban szenvedőknek étrend-kiegészítők szedését javasolta egy interjúban – pontosabban egy Instagram Live-interjúban, amelyet a Golden Globe-díjas színésznő, Jenifer Garner készített vele. „Ha valakinek alacsony a D-vitamin-szintje, az hatással van a megfertőződés esélyére. Így jó szívvel ajánlom a D-vitamin fogyasztását, ahogy én is teszem” – mondta Fauci.

Csakhogy az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (amelynek Fauci is dolgozik) hivatalos álláspontja szerint azonban egyelőre nincs elegendő bizonyíték arra, hogy a D-vitamin bármilyen hatással lenne a COVID-19 lefolyására, igaz, azt is megjegyzik, hogy ezt nem is cáfolja semmi. A D-vitamin a tudomány szerint valóban fontos az immunrendszer, valamint az izom- és csontvázrendszer egészsége szempontjából, de kérdéses, hogy önmagában mennyire képes felvenni a harcot egy covidhoz hasonló betegséggel.

Korábbi kutatások már jutottak olyan eredményre, hogy a D-vitamin segíthet megelőzni egyes akut légúti fertőzéseket, de a Time-nak nyilatkozó Adrian Martineau, a londoni Queen Mary Egyetem immunitás-szakértője szerint az ezt vizsgáló tanulmányok későbbi elemzése során már vegyesebb kép rajzolódott ki. A kutatási eredmények ugyanis következetlenek voltak: bizonyos esetekben védelmet nyújtott a megfelelő D-vitamin-szint, bizonyos esetekben semmilyen hatása nem volt. Más kérdés, hogy a pozitív eredmények nagyobb nyilvánosságot kaptak.

Ahogy szépen terjedt annak a tanulmánynak a híre is, amely szeptember elején jelent meg az amerikai orvosi kamara folyóiratában, a JAMA-ban. A tanulmány szerint aki alacsony D-vitamin-szinttel rendelkezik, az nagyobb eséllyel fertőződik meg a koronavírussal. Azt már nem mindenhol hangsúlyozták, hogy a chicagói kutatók mindössze 489 olyan beteg orvosi információit elemezték, akik március és április között fertőződtek meg – tehát nem végeztek közvetlen vizsgálatokat az alanyokon.

Az ok-okozati összefüggés így nem egyértelmű, hiszen a COVID-19 betegség és a D-vitamin-hiány sok közös kockázati tényezővel rendelkezik: a fekete vagy latin származás, az időskor, az alapbetegségek vagy a magas testtömegindex mindkettő kialakulásához hozzájárulhat, így azok nem feltétlenül egymásból következnek.

Ezt támasztják alá a Harvard Egyetem epidemiológusa, JoAnn Manson és kutatócsoportjának eredményei is, akik azt vizsgálják, hogy a D3-vitamin (kolekalciferol) megfelelő utánpótlása csökkentheti-e a COVID-19 súlyosságát a megbetegedetteknél. Az eddigi eredmények azt sugallják, hogy nincs összefüggés a kettő között.

Az Albertai Egyetem gyermekgyógyásza, Todd Alexander szerint a D-vitamin hatásait elemző tanulmányok hosszú ideje ugyanarra a következtetési hibára épülnek: a vitaminhiányt az egyes betegségek okának állítják be, miközben nincs kellőképpen bizonyítva, hogy az alacsony D-vitamin-szintet nem ugyanazok a tényezők okozzák-e, amelyek a vizsgált betegséget. Alexander szerint az ilyen, jól időzített kutatásoknak köszönhetően vált a D-vitamin-biznisz milliárd dolláros üzletággá az elmúlt harminc évben.

Először az 1980-as, 90-es évek fordulóján jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek a D-vitamin immunrendszerre gyakorolt hatását bizonyították. Ezt követően egyre több klinikai vizsgálat során vették figyelembe az alanyok D-vitamin-szintjét, és arra jutottak, hogy egy sor betegség (pl. rák, cukorbetegség, asztma) esetében D-vitamin-hiány is megfigyelhető a betegeknél. „Ezt sokan úgy értelmezték, hogy a vitaminhiány okozza a betegségeket. Tehát, hogy például a rák megelőzéséhez elég nagy mennyiségű D-vitamint bevinni a szervezetbe” – idézi Alexandert egy egyetemi közlemény. Az első randomizált, kontrollált vizsgálatok azonban azt bizonyítják, hogy a D-vitamin-ellátás nincs hatással a rák vagy az asztma kialakulására. A professzor szerint most ugyanez ismétlődik meg a COVID-19-cel.

A bizonytalanság miatt több szakértő azt javasolja, hogy mélyrehatóbb klinikai vizsgálatokra van szükség, hogy kiderüljön, van-e valamilyen hatása a D-vitaminnak a koronavírus-fertőzésre, vagy a COVID-19 lefolyására. John Adams, az Ortopéd Kórházi Kutatóközpont igazgatója egy olyan klinikai vizsgálatra készül, amelyben a koronavírusos alanyok egy olyan gyógyszert kapnak, amely a D3-vitamin aktív formáját (kalcitriol) tartalmazza, így sokkal gyorsabban megerősíthető az immunrendszer, mint D-vitamin-kapszulák, -tabletták vagy másfajta kiegészítők formájában.

A megfelelő D-vitamin-szint tartása az immunrendszer általános egészsége szempontjából fontos, de arra is ügyelni kell, hogy ne vigyük túlzásba. A túl magas D-vitamin-szint ugyanis mérgező lehet, a vér kalciumszintjének emelkedésével járhat, ami az agyat, az izmokat vagy a szívet is károsíthatja. Az emberek vitaminokkal kapcsolatos veszélyérzetét nagyban csökkenti, hogy az étrend-kiegészítők nagy számban, érdemi korlátozás nélkül elérhetők, pedig egyes D-vitamin-készítmények az ajánlott napi bevitel többszörösét tartalmazzák.

A D-vitaminra tehát nem érdemes a koronavírus elleni csodaszerként gondolni, mert egyszerűen nincs megfelelő tudományos bizonyíték arra, hogy védene a fertőzéstől vagy a súlyos betegségtől. A D-vitamin-hiányban szenvedők ettől függetlenül ne habozzanak pótolni a bevitelt, a D-vitaminban gazdag étrend (hal, máj, tojás, tej, gomba) mellett étrend-kiegészítőkön keresztül, már amikor nincs elég napsütés. Ezt azonban nem a covid elleni védekezés, hanem az immunrendszer és az izomműködés általános egészségéért fontos megtenni.

(Qubit.hu)