A csend költője

Túl könnyen elmentünk kerek születésnapja mellett. Pedig ha van, akitől a szépség és csendesség áhítatát megtanulni, ellesni, az Ő, az életében is bámult ifjú költő, akinek sorsára, életpályájára olyannyira ráillik jó pár világirodalmi lírikus tipikus sorsa, a meg nem értettség, a lélek fájdalma, a testi betegség, a korai halál.

Péter Sándor

2017. június 08., 00:152017. június 08., 00:15

Dsida Jenő volt egykoron a páratlan tehetség, a tizenéves befutó, költői megnyilatkozásainak sziporkázó sokszínűségével mindenkit elkápráztató költő-bűvész, akinek szerénysége, csendessége, halk szavúsága megejtően emberi volt. Tényleg beteg volt, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt, egészen korán már gyógyíthatatlan betegség gyötörte, amelynek tudatában rótta papírra az élet szépségeiről, a tiszta lélek megronthatatlanságáról szóló költeményeit, amelyeknek minden sora egy-egy gyöngyszem az amúgy a fellegekig felmagasló, két világháború közötti erdélyi magyar költészet tárházában. A korai elmúlás fenyegető szorításában viszont felmagasztosult költői nagysága, a tragikum árnyékában is alkotásaiból árad az életszeretet, a szenvedély, a felszabadultság, az Istenben való hit, és soha nem szűnt meg játszani a szavakkal, és velünk is, az olvasókkal és csodálóival. Az, ahogyan szembe mer nézni a közeledő halál veszélyével, költészetének kölcsönöz egy olyan erkölcsi magasságot, amelynek csúcsaira csak a rendkívüli akaraterővel és hittel rendelkezők tudnak feljutni.

A csend költője volt, mint megannyi társa a két világháború közötti erdélyi magyar irodalomban, de e látszólag nyugalmat árasztó sorok mögül kiolvasható az a feszültség, amelyet a közelgő halál tudatában alkotó kiemelkedő szóművész tudhat lenyűgöző versekké komponálni. Ez a kifejezés illik ide, hisz szavaiból felcsendül a zene, az életvidám ifjúság hangja, s biztatólag szól kortársaihoz és hozzánk, a későbbiekhez. Így maradhatott meg az ő költészete, évtizedes eltiltások dacára a mai verskedvelők leggyakrabban emlegetett irodalmi élményei között, s tanít igazi emberségre, megmaradásra, szépségre és talán legfontosabb intelemként – magyarságunkra.

Dsida Jenő 1907. május 17-én, száztíz évvel ezelőtt született (elhunyt 31 éves korában.)