1956 öröksége

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Borbély Zsolt Attila

2020. október 27., 00:102020. október 27., 00:10

2016 őszén a Jobbik nevű, akkoron még nemzeti radikális párt úgy próbálta áttörni a „választói üvegplafont”, hogy a baloldal szavazóit célozta meg, és politikájának immár nemcsak a formáját, hanem a tartalmát is ehhez igazította. Elárulták újra és újra az evidens magyar érdekeket megannyi kérdésben a migrációtól a demográfián át a magyar szuverenitás megőrzéséig, más szóval a globális háttérhatalom ellen küzdelemig. Leegyszerűsítve: Soros oldalára álltak ismételten a magyar létérdekekkel szemben.

Ez a folyamat a napjaiban teljesedett ki. A Jobbik immár nemcsak taktikai szövetséget köt a magyarság ellenségeivel, az idegen, elnyomó brüsszeli hatalom zsoldosaival, hanem eszmei, történelemértelmezési kérdésekben is melléjük áll.

Az ellenzék közös, 1956-ra emlékező videójában Jakab Péter Szabó Tímeával, Tóth Bertalannal, Fekete Győr Andrással s a többi eszközemberrel együtt – Gyurcsány Ferencet is beleértve (!) – azt bizonygatja, hogy ők 1956 szellemi-politikai örökségének letéteményesei, ők azok, akik a magyarok szabadságáért, az igazságosságért, a sajtószabadságért, az önrendelkezésért szembeszállnak Orbán Viktor „keleti típusú elnyomásával”.

Külön pikantériája van annak az arcátlanságnak, hogy a 2006. október 23-án békésen ünneplő emberek ellen lovasrohamot vezénylő, kardlapoztató, szemkilövető Gyurcsány mondja ki a leghangsúlyosabban, hogy „1956 követelései ma is érvényesek”. Ő, akinek pártja nyíltan vallja, hogy Egyesült Európai Államokat akar, ami értelemszerűen a magyar függetlenség és szabadság feladásával jár.

Az ellenzéki tízezres kormányellenes tüntetés azt mutatja, hogy a féktelen demagógia sokakat megtéveszt, rengetegen vannak, akik képtelenek észrevenni, hogy 1956 célkitűzéseit, az önrendelkezést, az állami függetlenséget, a magyar szabadságot éppen a kormány képviseli a világtörténelem leggátlástalanabb, legkörmönfontabb, legaljasabb hatalmi centrumával, a globális háttérerőkkel szemben, melynek kiszolgálója a brüsszeli elit, a „közösségi média”, a fősodratú sajtó és politika a baloldaltól az áljobboldali Európai Néppárt vezetőjéig.