Összejött a német–angol nyolcaddöntő

„S ha az angolok esetleg csak másodikként lépnének tovább a C-ből, akkor egy hatalmas meccs ígérkezik már a nyolcaddöntőben” – írtam a németek első meccse után. Hát meglett - őszintén szólva nem erre vágytam, mert ez egyben azt is jelenti, hogy egyiküknek búcsúzniuk kell, s egyre több európai csapat hasal el a dél-afrikai csatamezőn. A német szívósság ezúttal párosult egy nem annyira veszélyes ghánai csapattal is, s a minimális, de igazságos győzelem a németek számára igen jól jött: a szerbek elleni lebőgés után mégis csoportelsőként zártak. Hogy mennyire jött jól ez nekik, tudva, hogy Anglia lett a második a C-ben? Egyelőre csak az biztos, hogy vasárnap délután európaiak százmilliói ülnek majd a képernyők előttt – addig biztosan megszólal Gary Lineker, Jürgen Klinsmann, illetve mindkét oldalról olyan nagy játékosok, akiknek volt szerencséjük egymáshoz szemtől szembe lenni világbajnokságon. A nagy klasszikusok mindenképpen a 66-os döntő, majd a négy évvel utána jövő negyeddöntő voltak, illetve az én generációmnak az 1990-es torinói tizenegyespárbaj: az akkor a negyedik angol tizit elvétő Stuart Pearce most ott ül a padon az angol stábban. Igazi nagy vb-klasszikust fogunk látni, ha az angolok a Szlovénia elleni, a németek pedig az Ausztrália elleni játékukat fogják mutatni.

A szerbeknek is megvolt az esélyük, de a lelkes ausztrálok legyőzték őket – azonban a visszamutatáson jól látszó kezezés miatt ítélhetett volna büntetőt a játékvezető, az pedig azt jelentené, hogy Szerbia játszik nyolcaddöntőt az Egyesült Államokkal. Most viszont az van, hogy Ghána és az Egyesült Államok közül valamelyik csapat a legjobb nyolcban lesz – szerintem előzetesen nem sokan várták oda egyiket sem. De még lesz olyan csapat, akik negyeddöntőbe jutnak egy sokkal jobban taksált, vb-címre áhítozó válogatott kárára...