Nyolcban az uruk!

A kétszeres világbajnok Uruguay (jó, mindkettő nagyon régen volt, a legelső a legelsőn, 80 éve, a legutóbbi pedig fél évszázada...) számára a korai vezetés ellenére egyáltalán nem volt biztos a legjobb nyolcba jutás. Ám Suárez, illetve Forlán vagy Cavani jó úton haladnak afelé, hogy Ghiggia vagy Schiaffino neveivel együtt emlegessék őket a kis dél-amerikai államban. Ha néha le is ül a támadójátékuk, nagyon jól összeszokott csapat, amely képes gyorsan talpraállni, váratlanul gólt lőni. A koreai nyomás a második félidőben is csak az uruk védelmi hibája miatt tudott góllá érni, s Suárez akkor talált be újra, amikor a legjobban kellett - kitűnő helyzetfelismerésének köszönhetően. Ezt pedig padlóra küldte az ázsiaiakat, onnan már nem volt felállás, támadásaik rendre elhaltak a Lugano vezette uruk védelmében. A fiatal Muslera először kapott gólt a vébén, megingásán kívül magabiztosan véd – a torna egyik felfedezettje szerintem.

Uruguay 1970-ben jutott utoljára a legjobb nyolcba, akkor még egy akadályt vett: a Szovjetuniót 1–0-ra verték, s csak az elődöntőben állította meg őket a minden idők legjobb focicsapatának tartott, Pelével, Jairzinhóval, Clodoladóval, Rivelinóvan felálló Brazília (1–3). Az uruk akkor kifulladtak a végére, a bronzmeccset elveszítették a nyugat-németek ellenében, a két aranyérmet leszámítva ez a legjobb eredményük. Ez most is simán bekövetkezhet: az Egyesült Államok–Ghána meccs továbbjutójával mérkőznek az elődöntőbe jutásért, s az eddig látottak alapján nagy esélyük van a legjobb négy között találni magukat. Az egyetlen állva maradt afrikai csapat és az Egyesült Államok összecsapása, a második nyolcaddöntő remélhetőleg az elsőhöz hasonlóan színvonalas és izgalmas lesz ma este.