Görög impotencia

A Dél-Korea-Görögország találkozó alatt a 2004-es Eb, illetve az 1994-es vb járt az eszemben: hogy létezik, hogy egy ilyen csapat meg tudott nyerni egy kontinensbajnokságot? Hat éve is hihetetlen volt, szerintem most is az. Az viszont egyre érthetőbb, hogy 94-ben is ugyanezt az impotens antifocit mutatták a hellének, s két éve Eb-címvédőként is - mindent összevetve, a görög foci semmit sem tud felmutatni klubszinten a Panathinaikosz hetvenes évek eleji fellángolásán, illetve az említett, megmagyarázhatatlan Eb-sikeren kívül. Tizenhat éve az argentinok, a nigériaiak és a bulgárok is simán leverték őket, az első két csapattal most is egy csoportban vannak, s megérzésem szerint sem Gekkasz, sem pedig Hariszteasz nem azok a formájú csatárok, akik megtömnék góllal a következő két meccsen az ellenfelek kapuját.

A koreaiak tették a dolgukat, tökéletesen bejött az elképzelésük: hamar vezetést szereztek, Park Dzsi Szung pedig dűlőre vitte a dolgot a görög védelem hibájából - nemcsak védelemben, hanem támadásban is szánalmasak voltak a görögök. Az ázsiaiak pedig készülhetnek arra, hogy Argentínát és Nigériát is megtréfálhatják. Egy fél sörre maradt idő, jön e két csapat összecsapása: 1994-ben emlékezetes meccset vívtak, Siasia ráijesztett a gauchókra, de Caniggia két villanása elintézte a lelkes, de nagyon durva afrikaiakat. A meccs utáni doppingvizsgálat pedig a ma argentin szövetségi kapitányként regnáló Maradonát.