Scirea forog a sírjában

„Az általam valaha látott legbal...bb olasz csapat! Scirea forog a sírjában! Ezt a mezt Piola, Rivera, Zoff és P. Rossi viselték! Ezek?!” – írta elkeseredésében egyik olasz-szurkoló barátom a lefújást követően. Nem tudok nem igazat adni neki: még ha a támadóik néha mutattak is valamit (Di Natale gólját megelőzően sziporkázó akciót láthattunk), a Cannavaro által irányított talján védelem katasztrofális volt mindhárom csoportmeccsen – a kiesés nagyrészt nekik köszönhető.

1986-ban, amikor utoljára érkezett Olaszország címvédőként vb-tornára, szintén nem volt meggyőző a csoportjában – de továbbjutott. Igaz, hogy a nyolcaddöntőben már esélye sem volt az akkor bombaerős franciákkal szemben. 1974-ben ezüstérmesként nem léptek tovább, 1966-ban pedig hatalmas, a mostanihoz hasonló feketelevest kellett lenyelniük: Észak-Korea az utolsó csoportmeccsen 1–0-ra legyőzte a Fachettivel, Mazzolával, Riverával felálló squadra azurrát, mehettek haza. Belegondolni is rossz, hogy holnap milyen címlappal jelenik meg a La Gazetta dello Sport... Valószínű, hogy a franciákhoz hasonlóan, a kertek alatt fognak hazakullogni. Szlovákia pedig ünnepelhet: már a kijutás hatalmas bravúr volt (Szlovéniát, Csehországot és Lengyelországot előzték meg), most pedig a világbajnokot megverve léptek tovább a legjobb tizenhat közé – ott viszont valószínüleg a holland narancsgépezet vár rájuk.

Paraguaynak a gólnélküli remi is elég volt a csoportgyőzelemhez. Új-Zéland pedig... itt álljunk meg egy kicsit: szerintem az egyik legszimpatikusabb csapata volt a világbajnokságnak. Nem látványosan, de lelkesen fociztak, egyszer sem kaptak ki (!) és egy percig nem adták meg magukat jóval nagyobb nevű ellenfeleiknek. Le a kalappal előttük!

Este a hollandok még egyet döfhetnek a vérző kameruni oroszlánba, a dán–japán meccs pedig hatalmas csatát ígér. Hajrá, foci! – továbbra is, mert az utolsó néhány találkozó rég nem érzett izgalmakat hozott. És focit.