Uruguay, 1930 – Az első nekifutás

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 1904-ben alakult meg – már ekkor felvetődött az ötlet, hogy egy olyan, világméretű tornát rendezzenek, amin a szervezetbe belépő országok csapatai vennének részt. A foci feltalálóinak számító angolok azonban vonakodtak támogatni az ötletet, s ekkor még általános érdektelenség is jellemezte a világ labdarúgását. Az olimpiák azonban megtörték a jeget, s 1930-ban elérkezett az idő, hogy rendezzenek egy világbajnokságot. A rendezési jogot Uruguay kapta, mert vállalta, hogy a helyszínre utazó csapatok ellátását is fedezi. Az angolok nem utaztak el.

Katona Zoltán

2010. június 08., 12:322010. június 08., 12:32

A 13 résztvevő közül azonban csak négy volt európai: Belgium, Franciaország, Jugoszlávia és Románia, a küldöttségek hajóval tették meg az utat Dél-Amerikába, ahol a rendező uruguayiak nyolc hónap alatt egy új stadiont (az Estádió Centenariót), építettek Montevideóban. A meccsek többsége itt zajlott, a csapatokat három hármas és egy négyes csoportba sorsolták, a csoportgyőztesek jutottak tovább az elődöntőkbe. Az európaiak közül Jugoszlávia szerepelt jól (megverték a brazilokat is, 2–1-re), az egyenes kiesési szakaszba jutott még az Egyesült Államok, illetve Argentína és a házigazdák – utóbbiak a románokat verték meg 4–0-ra, akik azelőtt Perut győzték le 3–1-re Desu, Barbu és Stanciu góljaival.

Ebben az időben még nagyon durva találkozók voltak, a csapatok sokszor nem teljes felállásban fejezték be a meccseket sérülések miatt, mert cserélni még nem lehetett. Az elődöntők nem hoztak nagy csatákat: a két dél-amerikai válogatott valósággal lesöpörték ellenfeleiket: az argentinok az amerikaiakat, az uruk pedig a jugókat verték egyaránt 6–1-re. Kisdöntőt nem tartottak, mindkét vesztes bronzérmes lett.

A döntőben a gauchók nagyon jól tartották magukat, az első félidőben vezettek is – megvolt a támogatásuk is, hiszen húszezer szurkolójuk jött a meccsre, de a házigazdák a második játékrészben nem kegyelmeztek nekik, így az olimpiai címeik mellé az első vb-győzelmet is elkönyvelhették, a kiírás szerint pedig a Jules Rimet-kupát (a FIFA-elnök nevéről elkeresztelt, a győztesnek járó ereklyét, amit a francia Abel Lafleur készített 18 karátos aranyból: 30 cm magas, 1,8 kg volt), négy évig őrízhették. A vb gólkirálya, Stabile az argentinoktól került került ki (8 gól). Volt néhány érdekes jelenet is az első vb-n: az Argentína-Chile találkozón csak a rendőrség tudta megfékezni a tömegverekedést. S az is itt történt meg, hogy az amerikaiak gyúrója meg akarta verni az egyik bírót, nekiszaladt, de a táskájából kieső és széttörő kloroformos üveg párolgó tartalma miatt a pálya szélén elaludt.

A döntő:
1930 július 30., Montevideo, Estadio Centenarió, 93 ezer néző, vezette: John Langenus (belga).
Uruguay – Argentína 4–2 (1–2)
Uruguay: Ballestrero - Nasazzi, Mascheroni - Andrade, Fernández, Gestido - Dorado, Scarone, Castro, Cea, Iriarte
Argentína: Botasso - Della Torre, Paternoster - J. Evaristo, Monti, P.A. Suárez - Peucelle, Varallo, Stábile, M. Ferreira, M. Evaristo. Gólszerzők: Dorado (12.), Cea (57.), Iriarte (68.), Castro (89.), ill. Peucelle (20.), Stábile (39.)

Hivatalos honlap: http://www.fifa.com/worldcup/archive/edition=1/index.html