Az egykori kapus szívesen gondol Gyergyóra

Az egykori kapus jelenleg a Bákói Sportgimnáziumnál lát el oktatói feladatköröket, és edzőtáborban vett részt a diákjaival vidékünkön. Mosolyogva gondolt vissza a Gyergyószentmiklóson eltöltött időszakra, amely szinte még profi pályafutása elején volt.

„A sorkatonai szolgálatom végén kerültem Gyergyószentmiklósra, egyik kollégám egy hónappal előttem érkezett, és ő mondta, hogy a Jövőnek szüksége van egy kapusra. Azelőtt még sosem jártam errefelé, emlékszem, két barátságos mérkőzésünk volt az elején, mindkettőn az első félidőben kaptam lehetőséget. Nehéz volt bekerülnöm a kezdőcsapatba, mivel akkor a tapasztalt Ion Tache volt a gyergyói csapat kapusa. Azt hittem, hogy haza fogok menni, de aztán Tache Piatra Neamţ-ra igazolt, így maradtam. Rengeteg nagyszerű embert ismertem meg Gyergyóban, akikkel mindig jóleső érzés újra találkozni” – fejtette ki Câmpeanu.

A Burebista becenévre hallgató egykori hálóőr elmondta, jó teljesítménye miatt nagyon gyorsan érkezni kezdtek más csapatok ajánlatai, a gyergyói klub pedig nehezen vált meg tőle. „A téli szünetben Szovátán edzőtáboroztunk, és barátságos meccseket játszottunk a Kolozsvári „U”-val, valamint a Marosvásárhelyi A.S.A.-val is. Mindkét meccs döntetlennel zárult, én pedig mind a két csapattól ajánlatot kaptam. Vásárhelyről több pénzt, Kolozsvárról pedig egyetemi tanulmányokat ígértek. Amikor eldöntöttem, hogy Kolozsvárra megyek, akkor jött a Bákói Sportklub ajánlata, és mivel otthon végezhettem el a tanulmányaimat úgy, hogy közben sportolhattam is, nem utasítottam vissza. Közben párkapcsolatban voltam Marikával, egy gyergyói lánnyal, akit szintén vittem magammal Bákóba. Ameddig együtt voltunk, nagyon sokszor visszajártam Gyergyószentmiklósra, válásunk után azonban már kevesebb alkalommal fordultam meg itt. Miután Besztercére igazoltam, ismét többször jártam Gyergyóba, hogy meglátogassam a közös fiunkat, Costelt” – emlékezett vissza az egykori sportoló.

Câmpeanut a Gyergyószentmiklóshoz kapcsolódó legkedvesebb emlékéről is kérdeztük, amivel kapcsolatban elmondta, számára az egykori csapattársakkal való újbóli elbeszélgetés jelenti a legnagyobb örömöt. „Jóleső érzés beülni valamelyik vendéglőbe, és a régi mérkőzésekről, emlékekről beszélgetni” – mondta.

Pályafutása legszebb emlékének a Bukaresti Dinamo-val megnyert két bajnoki címet hozta fel. „Bajnokságot és Románia Kupát is nyertem a Dinamo-val, ráadásul zsinórban kétszer játszottunk a mai Európa Liga elődjének az elődöntőjében. Egyszer sem sikerült a fináléba jutni, a Sampdoriától és a belga Anderlecht-től is kikaptunk. Úgy kerültem a Dinamóhoz, hogy egy Bákó–Dinamo meccs után Mircea Lucescu bejött az öltözőnkbe és azt mondta, készüljek, mert náluk fogok játszani. Nagyon örültem, de ott is kemény konkurenciám volt, akit úgy hívtak, hogy Bogdan Stelea. Szívesen gondolok a Piatra Neamţon eltöltött időre is, ott többek között a Juventus ellen játszottunk európai kupamérkőzést” – emlékezett vissza Câmpeanu.

Costel Câmpeanu ott van aközött a négy játékos között, akik a legtöbb mérkőzést játszották a román első osztályban, ő szám szerint 470 alkalommal lépett pályára az A divízióban. Besztercén 13 évet volt a helyi Gloria kapusa, 2005-ben – 41 évesen – akasztotta szegre a stoplist, majd edzősködésbe kezdett, ahol olyan játékosok fejlődtek a keze alatt, mint a Manchester City kapusa, Costel Pantilimon.

„Besztercén szerettem volna maradni, mint kapusedző, azonban akkor Rică Nalaţi készítette fel a kapusokat, én túlságosan tiszteltem őt, hogy a helyére kerüljek, noha a lehetőségem megvolt rá. A harmadosztályú Bákói Aerostarhoz mentem, ott pedig már a keret tagja volt Costel Pantilimon. Azt akartam, hogy Besztercére kerüljön, de már ott volt Tătăruşanu, így Temesvár irányába próbálkoztam. Akkor Hagi dolgozott ott, beszéltem vele, majd Jaskó Zoltánnal, elmondtam neki, hogy vegye a keze alá ezt a fiút, mert nagyon tehetséges, ráadásul hátrányos helyzetű családból érkezik, mivel Pantilimon szülei süketnémák. A Polihoz került, jelenleg pedig a Manchester City kapusa, a mai napig tartom vele a kapcsolatot” – fejtette ki Câmpeanu.

Utolsó kérdésünk az volt, hogy mire van szüksége egy álmodozó gyereknek, aki nagy kapus szeretne lenni. Câmpeanu mosolyogva megjegyezte, hogy nem elég csupán kedvelni a sportágat, amivel foglalkozik az ember, hanem tiszta szívből szeretni kell azt.

„A másik házasságomból született egy fiam, Teodor, aki jelenleg 16 éves, és szintén kapus. Neki is mindig azt mondom, hogy amikor teljesen alárendelődik annak, amit csinál, sokra viheti, másképp viszont nem. Annak idején a különböző lakónegyedek és utcák gyerekei egymás ellen fociztak, sokat sportoltak, azért is születtek régen sokkal jobb eredmények. Ma már más a helyzet, rengeteg a lehetőség, fejben pedig nem tudják mindig odatenni magukat a sportolók. A fiamnak is sokszor elmondtam, beavatkozhatnék, hogy könnyebben menjen neki, de nem teszem, mert saját magának kell kitaposnia az ösvényt, amelyen haladni szeretne” – zárta gondolatait Costel Câmpeanu.