Bár a hazai harmadosztályban játszó FC Székelyudvarhely nagy csapata javában vakációzik, edzője, Dusinszki Zoltán számára nincs pihenés, a 2001-es és 2002-es korosztály játékosai továbbra is heti kétszer edzenek. A korosztályos bajnokságokra a közeljövőben visszatérünk, ezúttal a nagy csapatról beszélgettünk el az udvarhelyi szakemberrel.
2009. december 17., 09:592009. december 17., 09:59
2009. december 17., 10:002009. december 17., 10:00
– Az idény elején elfogadtad volna ezt a 12. bajnoki helyezést?
– Őszintén szólva én a 8–10. helyben reménykedtem, csakhogy az első négy forduló annyira rosszul sikerült, hogy nagyon messzire került ez a célkitűzés. Az „angol táblázat” szerint azonban tizedikek vagyunk, tehát közel járunk az eredeti elképzeléshez.
– Tehát a vakáció megérdemelt.
– Január 11-ig pihennek a fiúk, de utána hét hétig tartó kemény felkészítő vár rájuk. Az akkomodálási hét után a második héten napi kettő, a harmadikon pedig napi három edzéssel szeretném formába hozni őket. Ezt követően erős edzőmeccseket tervezek, lehetőleg B és C osztályos csapatok ellen.
– Tavaszra lesz változás a keretben?
– Csak ha lesz keret és játékos is, mert most már célirányosan keresünk. Egy csatár és egy baloldali játékos nagyon elkelne.
– Pár éve egy egységes udvarhelyi klubról álmodtál. Valóra vált az álmod?
– Részben. Sajnos tavaly nyáron a tanács feloszlása miatt nem tudtuk megalapítani az új klubbot és részvénytársaságot, így az egyszerűbb verzió valósult meg, FC Székelyudvarhely elnevezés alatt tömörültek a nagy és a korosztályos csapatok. De ezen bármikor lehet változtatni.
– A kezdőcsapat képe már kialakult, ugye?
– A keret 22 játékosból áll (17 felnőtt és öt ifi) és mindenki kapott lehetőséget. De pár mérkőzés után kialakult a 7-8 főből álló mag, ezen felül már csak eltiltások, sérülések függvényében változtatok.
– Meccsek alatt többször dühöngsz, hogy játékosaid túl büszkék és nem esnek el a
pályán.
– Ilyen a székely mentalitás, a román játékos a legkisebb érintésre összeesik és eljátssza a nagyhalált, a székely csak azért sem, kizökkentett egyensúllyal, csörtet-törtet tovább, pedig ha elesne, a bíró simán befújná nekünk a szabadrúgást, így viszont hagyja tovább a játékot, és legtöbbször csak hátrányunk van ebből. Sajnos ez benne van a vérünkben, ezen nem lehet változtatni.
– További terveid?
– Folytatni a csapat építését. Van helyünk a harmadosztályban, s az élmezőnyhöz szeretnénk tartozni. Most már csak az anyagiakon múlik, így a játékosok maximálisan motiváltak lehetnek, nehéz lesz őket megállítani.
– Ehhez azonban többet is vársz a játékosoktól.
– Főleg a fiataloktól, akik lehetnek odaadóbbak, részükről lehet jobb is a hozzáállás. Nemcsak a csapatért, saját magukért is. Az idősebbektől pedig kitartást várok.
– A Budvár megszűnésével, 2002-ben megszakadt a harmadosztályos folytonosság. Most hét év után lehetne ismét egy új fejezetet kezdeni.
– Igen, és ha továbbra is ilyen magabiztosak leszünk az itthoni mérkőzéseken, akkor baj sem lehet. Köszönöm a támogatóknak és szurkolóknak az eddigi segítséget, ha nem hagynak cserben, biztosan nem csalódnak bennünk.
– Köszönöm a beszélgetést!