A legutóbbi interjúnk készítésekor – jó három éve – lábadozó, de még aktív futsalos volt. Azóta felhagyott a profi labdarúgással, de meglehet, hogy ma több labdát lát, mint annak idején. Albert István (képen jobbra) játékosként és edzőként két bajnoki címet nyert a Székelyudvarhely SK-val, jelenleg a klub ügyvezetője, az FC Székelyudvarhelynél a 2000-es korosztály trénere, játszik a megyei bajnokságban a Szentegyházi Vasas színeiben, a minifoci-bajnokságban pedig az Autogroup Simó erőssége.
2010. január 25., 19:152010. január 25., 19:15
2010. január 25., 19:552010. január 25., 19:55
– Az emberi klónozás ellenzői akár példaképnek is tekinthetnek, hogyan lehet ennyi téren, ilyen szinten teljesíteni?
– Azért megvannak a prioritások, hisz elég gyakran előfordul, hogy hétvégén egymást fedik az események. Persze mindig az SK az első, a gyerekcsapat jelenti a másodállást, így ami ilyenkor legtöbbször kimarad az a megyei, illetve a minifoci.
– Mi kell ahhoz, hogy bírd ezt a tempót?
– Mindenekelőtt egy megértő élettárs. Külön öröm, hogy ha a gyerekcsapattal utazunk valahova, akkor ő is elkísér. De feltételezem, hogy ez az iram nem fog örökre így maradni, a nagypályás foci előbb-utóbb abbamarad, a minifoci, az hobbi, tehát ezen a szinten még sokáig űzhetem.
– Szemed láttára változott meg a román futsal, ebből te mit észleltél?
– Gyorsabb lett, taktikusabb, profibb. Sok pluszt hoztak az idegenlégiósok, edzők és játékosok. Viszont így költségesebb, és a támogatás szempontjából már nem ilyen ugrásszerű az előrelépés. Úgy is mondhatom, hogy sajnos a futsal még mindig nem lett olyan népszerű, amilyennek szerettük volna.
– A jelenlegi körülmények közt lehet-e még Udvarhelynek bajnokcsapata?
– Ha tudjuk folytatni, azt amit tavaly elkezdtünk, akkor kinőhet egy bajnokgeneráció, és valóban lehetnek reális reményeink egy újabb címre.
– A Vasasnál viszont egyértelmű cél a bajnokság megnyerése.
– Igen, Szentegyháza mindenáron a megye legjobbja szeretne lenni, osztályozót akar játszani. Hogy ezután mi lesz, nem tudom, azt viszont igen, hogy a 3. Liga nekem már túl magas szint lenne.
– Az általad edzett gyerekeknek viszont a hazai élvonal is túl kevés.
– Persze, de nekik a foci pusztán szórakozás, nem nagyon értik a hátterét. Álomvilágban élnek, az 1. Ligáról hallani sem akarnak, ők minimum a Real Madrid szintjén akarnak focizni. Alig kilenc évesek, de már olyasmikről tárgyalnak egymás közt, hogy Cristiano Ronaldónak hány nője van, és milyen jól viszi. Természetesen kinövik majd ezt is. Már tudják, hogy győzni jobb, mint veszíteni, kezdik megérteni, hogy egy ember nem nyerhet meccset, kialakulóban van a csapatszellem. Óriási segítséget jelentenek a szülők, akik mellettük állnak, rajtuk is állhat vagy bukhat, hogy lesz-e focista a gyerekből. Én is köszönettel tartozom nekik.
– Zajlik a Futsal Eb, közeledik a labdarúgó vb. Bizonyára figyeled.
– Természetesen. A futsalban az olaszoknak drukkolok, úgy gondolom, vagy legalábbis remélem, hogy ők nyerik az Eb-t. A nagypályás fociban mindig is a hollandoknak drukkoltam, szeretném, ha ők nyernék a vb-t, bár náluk sajnos megszokás már, hogy a csoportmeccseken legázolnak mindenkit, aztán hirtelen halált halnak.
– Egy záró gondolat?
– Sportoljunk minél többet, hisz ez a leghasznosabban eltöltött szabadidő.
szóljon hozzá!