Lemondott, hátha történik valami

– Nem volt titkolt a lemondás benyújtása, hiszen már a hazai Marosvásárhely elleni kupameccs után is azt nyilatkoztad, hogy fontolgatod ezen lépés megtételét. Azóta eltelt pár hét, ez azt jelenti, most erősödött meg annyira, hogy meg is tegyed?

– Érlelődött folyamatosan. Nem egyik napról a másikra hoztam meg a döntést, a meccs után vált egyértelművé, hogy így nem érdemes tovább folytatni.

– Milyen negatívumok váltották ki belőled a lemondást?

– Elsősorban, hogy semmi javulás nem volt a klubnál. Sem jó, sem pedig rossz felé. Ugyanúgy folyik a hercehurca, hogy lesz pénz. Nem azért álltam fel, mert nem kaptam három hónapja fizetést, vagy meg akarok szabadulni a feladatoktól, hanem azért, hogy valamerre mozduljon el az ügy.

– Tehát a pénztelenség jelentette a legnagyobb gondot?

– Az hordozta a rosszat, hiszen edzőként szerepkör nélkül maradtam. Nem tudok a játékosoktól nemhogy követelni, hanem még kérni sem. Hiába mondtam, hogy ezt vagy azt csináljuk, mert őket nem érdekli, nem tudnak koncentrálni, arra figyelni, hogy a játékra gondoljanak. Ebből jöttek a negatív eredmények is. Nem tudom hibáztatni a sportolót sem. Ez tipikusan az az ügy, amikor mindenkinek igaza van, csak szerre.

– De mégis van valaki, valakik, akiket hibáztatsz a kialakult szituációért?

– Nem hibáztatok, nem is keresem a felelősöket, hanem azt szeretném, hogy megoldódjon a helyzet. Hogy ki lesz, aki megoldja, azt nem tudom. De valakinek lépnie kellene. A lemondásom nem is irányul senki ellen.

– A pénzen kívül még mindig fennáll a kommunikáció hiánya is?

– Igen. Mióta megtettem a lépést, eltelt majd egy nap, de még senki nem szólt semmit.

– Beszédes az is, hogy nem volt, akinek elmondd a felmondásod, az ügyintézőt leszámítva.

– Egész héten mondtam, próbáltam tájékoztatni mindenkit, hogy ez így nem jó. Annyiban lehet, tévedtem, hogy nem a galaci meccs előtt mondtam fel, hanem utána. Nem akartam, hogy ez így történjen, de most már muszáj volt, nem volt más alternatíva.

– Mi kellene, hogy meggondold magad, lehetséges, hogy folytatod a munkát?

– Mint edző szeretnék dolgozni, de a körülményeknek változniuk kellene. A legfontosabb az lenne, hogy a csapat maradjon meg. Ha nem én vagyok a kispadon, akkor más lesz, de a Sport Klub ne szűnjön meg. Ha ez kivitelezhető, akkor már jó lesz.

– A klub vezetősége nem keresett meg téged, a játékosok miként fogadták a lemondásod?

– Ők is látják, hogy szükségszerű volt, valakinek muszáj volt lépnie.

– Miként látod az udvarhelyi teremlabdarúgás jövőjét?

– A futsal jövőjét nem látom túl jó fényben, elég nehéz helyzetben van. Az is lehet, hogy megszűnik az együttes, kivéve, ha valaki, vagy valakik nagyon nem akarja–akarják, hogy ez bekövetkezzen.