2011. március 30., szerda

Szerintem annyira egyszerű lenne egy székely zászlót lelógatni a polgármesteri épület egyik boltívében, mint ahogy azt március 15-én a postaréti Székely Vértanúk emlékművénél dr. Kelemen Attila szavaira. „Szeretek rendet rakni magam és magunk körül”, majd felkérte az egyik székely zászlót tartó résztvevőt, hogy van egy üres lyuk és oda a többi zászló mellé tűzze ki. Na most már, a polgármesteri épület homlokzatán van 5 boltív, ott jól nézne ki ekképp: 1. EU zászló, 2. román zászló, 3. marad a Sas, 4. Marosvásárhely zászlója, 5. székely zászló. A sorrend nem fontos.
Marci bá

Felháborító! Rágalmazni és ezáltal egyben késleltetni az iskolásoknak küldendő segélyeket, nem gondolja Püspök úr, hogy túlzás? Pont Ön az, aki ezáltal készteti nyilatkozataival és próbálja újra és újra megosztottságra ösztökélni a már amúgy is kevés létszámú közösségünket? MI, szülők és nagyszülők meg vagyunk elégedve az iskola alapítvány és a status iroda munkájával, akiknek kevesen köszönték meg azt a nagy mennyiségű és áldozatos munkát!
Figyelő

Az egyenruha-viselés csak mifelénk és csak manapság vált ki ellenérzést, főleg azokból, akik vagy felvágnak azzal, hogy mennyi pénzük van, így gyerekeiknek márkás, mások által irigyelt ruhadarabokat vásárolhatnak, vagy azokból, akiket az egyenruha a kommunizmusra emlékeztet. Érdemes körültekinteni a világ egyenruha-palettáján: a kommunizmus által soha nem sújtott Ausztráliában például mai napig kötelező az uniformis, éppúgy, ahogy Nagy-Britanniában. Igaz, ott a diákok és a szülők érzelmileg is kötődnek egy-egy oktatási intézményhez, amely vezetőségének megválasztásába sokszor beleszólásuk van, nem fentről dirigál valaki, attól függően, hogy melyik párt van hatalmon. Remélem, nálunk nem narancssárga, sárga és vörös közül lehet majd választani.
Péter

Nyomtatásban megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2011. március 30-ai számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116.615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

Azokat az SMS-eket jelentetjük meg, esetenként rövidítve, amelyek közölhető nyel­ven íródtak, személyiségijogokat nem sértenek, a köz figyelmére érdemesek. Szerkesztőségünk nem vállal felelősséget az üzenetek tartalmáért, a küldők telefonszámát nem jegyezzük.