2011. január 28., péntek

21 éven keresztül elégtétel töltött el, hogy az országban élő magyarságnak van egy ütőképes szervezete, amely képviseli a nemzet érdekeit. Úgy tűnt, hogy ez megmarad egységben továbbra is. Sok sikertelen megbontási akció kudarcba fulladt. Élve Kelemen elnök úr szavaival, ami nem sikerült másoknak, azt majd tönkretesszük mi. Elindult egy bomlasztó tevékenység a szervezeten belül. Több jeles személy különböző pártocskákat verbuvált össze, gyengítve ezzel az RMDSZ-t. De mit számít az. Megvan egy új magyar párt, no meg egy elnök. El kéne gondolkozni azon is, mit tettek ezen kicsi alakulatok a magyarság érdekében. Miért kell tönkretenni egy szervezetet, aki még tett is valamit? Mikor lakunk jól már egyszer a mocskolódással és az alázásokkal? Mikor fogjuk végre értékelni azt, amit e szervezet tett – és remélem még fog tenni? Álljanak le már végre, amíg nem késő, ezekkel az új pártokkal. Nem veszik észre, hogy ez nagyon tetszik a többségnek? Nemsokára itt vannak a választások. Milyen esélye van ezeknek az apró alakulatoknak? Ha így haladunk, elveszítünk minden helyet a román parlamentben és odavesz a 21 éves munka. Gondoljunk csak vissza, hogyan van tisztelve az a Tőkés László, aki egy oszlopos tagja volt annak a kis csoportnak, kiknek köszönhető a rendszerváltás. Térjünk már észhez és helyezzük előtérbe a mondást: „Egységben az erő”. Nem akarok megsérteni senkit, de pillanatnyilag a legfontosabb az egység. Ezt nem úgy értem, hogy egy diktatórikus pártrendszer, itt érdekvédelemről van szó. Csak egységben tudjuk megvédeni érdekeinket, és van ki ellen.
Balla Endre

Olvasom az erdőszentgyörgyi kórházról megjelent cikket. Annyi hozzáfűzni valóm lenne, hogy édesapám idős ember lévén, már nem egyszer volt befektetve. Ott kezelést kapott – felerősítették, étvágya lett, vagyis elviselhetőbb az élete, ha még 81 éves is. Szerintem egy nagyobb kórházban nem lett volna hely és idő a kezelésére. Hálás köszönet a „kis csapatnak”: doktornőnek, középkádereknek, vagyis az összes munkaközösségnek. Rendesen, kedvesen bántak vele és jó szót kapott, ami szerintem mindennél többet ér s főleg nem kellett kimenjen a városból, ezt helyben meg lehetett oldani. Köszönet érte! Úgy gondolom, nem én vagyok egyedül ezzel a véleménnyel, nem lenne szabad megszüntetni a kórházat, mert a környék településeiről is sokan, és elégedetten távoznak innen!
N. Gyöngyi

Nyomtatásban megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2011. január 28-ai számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116.615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

Azokat az SMS-eket jelentetjük meg, esetenként rövidítve, amelyek közölhető nyel­ven íródtak, személyiségijogokat nem sértenek, a köz figyelmére érdemesek. Szerkesztőségünk nem vállal felelősséget az üzenetek tartalmáért, a küldők telefonszámát nem jegyezzük.