2010. április 13., kedd

A véleményekben olvastam, hogy sok magyar gyerek nem tud románul. Ez így igaz, de mit akarjunk, ha az iskolások még magyarul sem tudnak rendesen. Sajnos már „nem divat” könyvet olvasni, még azt a minimális háziolvasmányt sem, ami kötelező lenne. Az internetről mindent le lehet szedni, ezért el sem kell olvasni már a könyvet. Így sokkal könnyebb. Pedig ez mind az anyanyelvi ismereteink rovására megy. Nincs mit csodálkozni, ha a gyerekeinknek egyre szegényesebb a szókincsük. Jó lenne újra megszerettetni velük az olvasást.
Babi

Amit az ETV művel ismétlés címén, azt már minősíteni sem lehet. Például a református esperessel készített húsvéti beszélgetést egy hétig ismételték, naponta többször is. Vagy ugyanazt a híranyagot másfél napon keresztül ismétlik, akkor is, ha az események már rég túl vannak azon. Hétfőn délelőtt az ETV még mindig arról tudósított, hogy a szombaton megtartásra kerülő MPP kongresszuson valószínűleg Szász Jenőt fogják pártelnöknek megválasztani. A fogyasztóvédelem csak a romlott élelmiszert, a pancsolt bort ellenőrzi, és vonja ki a forgalomból?
Közröhej

Április 11-én nem csak magyarországi választások voltak, akkor van a magyar költészet napja, habár ezt – főként Marosvásárhelyen – nemigen lehetett észrevenni. Volt egy-két Tamacisza-előadás, amit annak apropóján játszottak, de úgy érzem, ennyi nem elég. Hol van ilyenkor az a sok kulturális szervezet? Hol az állam? És nem magyar a művelődésügyi miniszterünk?
Kultúrabarát

Nem értem a vízügyeseket, a katasztrófa elhárítókat. Majd’ minden tavasszal kiönt a Nyárád, s ők majd’ minden tavasszal meglepődnek. Ugyanez van a hóhullással is, decemberben lehull a hó, s a hatóságok meglepődnek. „Jajj, váratlanul ért minket” – mondják, ahelyett, hogy tennének valamit. Nem lehet megelőzni? Gátakat építeni, vizet szabályozni?
K. Ede

---

Nyomtatásban megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2010. április 13-ai számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116.615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

---

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.