2009. december 23., szerda

Olvastam a hajléktalanokról a cikket az újságban és valóban elgondolkoztató. Dicséretes, hogy vannak, akik így karácsony táján nem csak a bevásárlásaikkal meg az ünnepi készülődéseikkel vannak elfoglalva, hanem másokkal is tőrödnek. Elképzelni is szörnyű, hogy léteznek olyan emberek, akiknek ilyenkor nincs tető a fejük fölött.
Mari

Rájöttem, miként lehetne nekünk is autósztrádánk: együnk mi is minél több makarónit. Semmi húst, semmi zöldséget, csak makarónit! Tegyünk így legalább egy hétig, majd aztán még egy hétig és ha utána azt mondjuk majd, hogy mi van, izé, még mindig nem fogyott el az a…brr, de finom laska, ilyenkor már jó úton járunk. Ugyanis, ha laska van, lesz sztráda is, ha meg nem lesz laskánk, és kívánjuk, de nagyon, adnak nekünk olyat, hogy azt, míg élünk, megemlegethetjük. Tehát laska lesz a nyitja a mi közlekedési gondjaink megoldásának. Tömjük degeszre gyomrunk és álljunk ki az út mentére. És ha egy egész juhnyáj jön ilyenkor velünk szembe, vagy teherkamion vágtat a forgalommal szemben, esetleg vállalkozó kedvű móré szabdalja az út menti dróthálót, ez esetben máris közel vagyunk a megoldáshoz. És közben soha ne gondoljunk túrós csuszára, szilvás gombócra, töltött káposztára, egyebekre, mert, amint kitértünk a számunkra kijelölt laskaútról, vissza a hagyományos csillagos tejútra, azon nyomban Koppány példájára juthatunk, vagy pedig jobbik esetben minket is elüthet egy másik száguldozó teherautó. Megfáradt vándor, miért akarnál te is egyből a Holdra lépni, elégedj meg a poros úttal, a miénkkel, legyünk egy vele mindnyájan, hisz mi vagyunk az út, az leszünk majd nemsokára. „Isa pur és hamu vagyunk”, annál is szürkébbek, patkány számba sem véve élünk e hazán, minek nekünk akkor cifra autóút?
Sztrádaügy

Nyomtatásban megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2009. december 23-ai számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116.615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

Azo­kat az SMS-eket je­len­tet­jük meg, esetenként rövidítve, ame­lyek kö­zöl­he­tő nyel­ven íród­tak, sze­mé­lyi­sé­gi jo­go­kat nem sér­te­nek, a köz fi­gyel­mé­re ér­de­me­sek. Szer­kesz­tősé­günk nem vál­lal fe­le­lős­sé­get az üzenetek tar­tal­má­ért, a kül­dők te­le­fon­szá­mát nem je­gyez­zük.