Kovács Attila
2013. július 01., 14:092013. július 01., 14:09
Az ember mindenféle űrlapok kitöltésekor – legyenek azok papíralapúak vagy a számítógép képernyőjén megjelenő virtuális mezők – gyakran kénytelen személyi adatait vagy legalább azok egy részét megadni, ha előre akar jutni egy bizonyos ügyben. Azért csak az adatok egy részét, mert nevet, telefonszámot, talán még lakcímet is viszonylag egyszerűen és magától értetődően beírunk ilyen rubrikákba, de például a személyi számot már nehezebben. Az ilyen adatközpontú világban, rendszerben, ahol a név és más jellemzők már másodlagosak, és mindent a fontos számok irányítanak, ezeknek van értékük, ezekkel tartanak nyilván mindenütt minket. A visszaélések lehetőségeivel is riogatnak, példálóznak rendesen mindenütt, ezért vigyázunk rá, óvjuk és titkoljuk, ameddig lehet.
Ha egy olyan űrlap kerül elénk, amelyik ezt kéri, először is nagyon megnézzük, és ha mondjuk, nem a belügyminisztériummal van dolgunk, úgy is megpróbálhatjuk védeni, hogy teljesen tetszőleges számot írunk be a valódi helyett. Mert elvileg az említett minisztériumon kívül másnak nem hatásköre ezekkel a számokkal rendelkezni adatbázis formájában. Van, amikor ez működik, de van, amikor nem.
Történt, hogy egy kozmetikai cégnél a hazai internetes vásárlás esetén kitöltendő virtuális űrlapon is megjelent az a kötelezően kitöltendő rubrika, amely a személyi számot kérte. A leendő ügyfél próbálkozott a kamu számmal, sikertelenül, többször is, pedig olyan változatot is kipróbált, amikor a leírt számsor jelentős része valódi volt. A rendszer viszont makacs maradt, ellenállt, és folyamatosan figyelmeztetett, hogy a szám nem jó. Rögtön megfogalmazódott két kérdés: ezek szerint a rendszer tudja a valódi számot? Ha igen, honnan? A kérdéseket a felhasználó el is küldte a cégnek, és ha valaki arra számít, hogy válasz hiányában a történet ezzel véget ért, az téved. A válasz megjött, a kétség maradt. A cég azt írta, hogy azért van mindez, mert már több regisztrált ügyfelük van hasonló névvel és hasonló személyi számmal. Ha valaki teljesen nyugodt lesz egy ilyen magyarázattól, az egy boldog, gondtalan ember.
Kozán István
Saját magának mond ellent vagy egyszerűen előremenekül Borboly Csaba? Esetében akár mindkettő igaz lehet. Nekünk azonban emlékeztetnünk kell a politikust arra, amiről ő ma már hallani sem akar.
Kozán István
Munkaszüneti napok idejére is mindig két táborra oszlik az ország lakossága: azokra, akik szerint „végre”; és azokra, akik szerint „hát hogyne”.
Kozán István
Elhívták a sajtót egy olyan rendezvényre, amelyen három órán keresztül a pásztorkutyák és a turisták közötti békés megférés lehetőségeiről volt szó. Megoldást nem nagyon találtak a problémára, a médiát azonban jól megszidták.
Vendégszerző
Habár nem minden úgy alakult, ahogyan azt annak idején megálmodtuk, a változás kétségtelen.
Kozán István
Parlamenti választás után gratulálni kell a győztesnek – jelen esetben saját magunknak, erdélyi, székelyföldi magyaroknak –, és egyúttal érdemes némi következtetést is levonnunk. Csak ezek után szabad továbblépni.
Rédai Attila
Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy Călin Georgescu üstökösszerű felbukkanása egyszerűen a TikTok algoritmusának számlájára írható.
Bálint István
Tizenöt éves lett a Székelyhon. Szinte nincs az életnek olyan területe, ami ne változott volna meg radikálisan az elmúlt másfél évtizedben. Ez pedig az online médiafogyasztásra hatványozottan érvényes.
szóljon hozzá!