Olcsóbb, jobb, közelebb... és egyéb huncutságok

A múlt héten a hajdani November 7 lakónegyedben, a volt piaccsarnok épületében megnyitottak egy új üzletházat. A vigyorgó-pénztárca emblémát viselő üzletláncnak ez immár a harmadik áruháza Marosvásárhelyen. A megnyitó napján a csarnok homlokzatára kikerült az üzlet neve, meg két pannó. Jobbról és balról egy-egy, hogy bármelyik irányból is közeledne a többségi nemzetet képviselő vásárló, el ne kerülje a figyelmét, miszerint ez az üzlet olcsóbb, jobb és közelebb van. Hogy minél olcsóbb, minél jobb és mihez képest van közelebb, arról szerényen hallgatnak. Nagyon nem is lenne jó, ha elárulnák, mert a potenciális – és többségi – vásárló azon nyomban rájönne, hogy bizony füllentenek. Merthogy a hipermarketeknél nem olcsóbb, sőt! Jobbnak sem jobb amazoknál, mert a felhozatal eléggé „szűk keresztmetszetű”. Hogy közelebb van? Nos, Makóhoz igencsak, mint Jeruzsálemhez. Bár ez is mondvacsinált szólás, ugyanis nem Makó városról, hanem Makó vitézről van szó benne.

Mindezek után szétnéztem az üzletben. Nos, amellett, hogy a homlokzaton mindössze államnyelven biztatják a potenciális vásárlót a betérésre, benn sem jobb a helyzet.

Amikor kitalálták, hogy ebbe a lakónegyedbe nyissanak üzletet, bizonyára nem nézték meg a lakossági összetételt. Mert ha megnézték volna, tudnák, hogy a városnak ebben a részében legalább annyi a magyarok száma, mint a többségi nemzeté. Ha nem több. Mit tesz ilyen helyzetben egy profi kereskedő? Igyekszik kedvében járni annak a másik félnek is. És kitesz a homlokzatra egy magyar nyelvű vevőcsalogatót. Is. Aztán meg odabenn feliratozza a részlegeket, árcímkéket és egyéb útbaigazító táblákat és táblácskákat magyarul is. Itt ebből semmi sincs. Egyetlen szó sincs magyarul a feliratokon. Bezzeg a város három nagy hipermarkete nem szégyell magyarul is feliratozni. Mert tudják – a vásárlót meg kell fogni, úgy is, hogy anyanyelvén szólítjuk meg. Potomságnak tűnik, de szakemberek igazolták, hogy a jókedvű vásárló sokkal költekezőbb – a kereskedőnek pedig ez az érdeke. Már amelyik profi.

Nemrégiben Görögországban esett meg velem – egy tavernában, amikor a tulaj meghallotta, hogy magyarul beszélünk, gondolkodás nélkül magyarul szólított meg. És végig így beszélgettünk. Pedig tősgyökeres görög volt. Na, ide többször is visszatértünk. És ott is hagytunk némi eurókat. De legalább jókedvvel.