Mi ez a csend?

A legfontosabb, hogy egy beláthatatlan kimenetelű botrányt máris megúszott, a legfelsőbb bíróság jogerősen is neki adott igazat az összeférhetetlenségi ügyében indult perben. Mint ismeretes, a feddhetetlenségi ügynökség (ANI) két évvel korábban megállapította, hogy Johannis nagyszebeni polgármesterként nem lehetett volna tagja két önkormányzati tulajdonú vállalat igazgatótanácsának. Johannis jogi úton támadta meg az ANI jelentését, ez zárult le most számára teljes sikerrel. A szakértők között nincs egyetértés, hogy mi lett volna, ha a legfelsőbb bíróság kimondja az összeférhetetlenséget, de ez végül is mindegy, mert nincs ha.

Ami az elnöki kezdést illeti, az viszont már korántsem ennyire egyértelmű. Johannis egyik első mozdulata az volt, hogy elhívta az elnöki palotába a parlamenti pártok vezetőit és kierőltetett belőlük egy konszenzust, amelynek értelmében Románia a GDP két százalékát kitevő összegre növeli a katonai kiadásait. A nyilatkozatok szerint erre azért van szükség, mert a román hadsereg felszereltsége siralmas, ideje rendbe rakni. Kétségtelen, a román védelmi erőkre ráfér a pénz, ezt mind az iraki, mind az afganisztáni küldetések bizonyították. Mind lehetnek profik a román katonák, ha a hazai készletből származó eszközeik nevetségesen elavultak. Csakhogy mi szükség volt egy ilyen show-műsorra? Mármint, hogy eljátszották a nagy politikai konszenzust ebben az ügyben, noha a szóban forgó kérdés a mindenkori kormány dolga és felelőssége. De ha már itt tartunk, akkor Johannis hamarosan összehívhatná a pártvezetőket, hogy konszenzusra jussanak az egészségügy finanszírozásáról, a nyugdíjrendszer fenntartásáról, a gazdasági fejlődésről, a nagyszabású adócsalások visszaszorításáról, a korrupció felszámolásáról és így tovább. Holnapig sorolhatnánk a legalább ennyire komoly problémákat, amelyekben egyetértésre, vagy előbb inkább koncepcióra lenne szükség.

A közéleti szereplését, viselkedését tekintve Johannis az elődjéhez képest jóval csendesebb. Sehol egy kiadós anyázás, burkolt zsarolás és direkt fenyegetés, sehol semmi dorbézolás. Feltűnően visszafogott. Azt sem használta ki politikai szereplésre, hogy őrizetbe vettek egy volt belügyminisztert, illetve előállítottak egy alkotmánybírót. Lehet, hogy minden elnök ilyen a normális országokban, de mi nem ehhez vagyunk szokva.

Persze, attól, amiért csendesnek tűnik, még érhet mindannyiunkat meglepetés.